Aki szeret falun élni, az miért szereti?

Nekünk volt sokféle lehetőségünk. Home office-ból dolgozunk, szeretünk kertészkedni, túrázni, úszni, csónakázni, biciklivel járni... látni este a csillagokat. Ami kötöttség volt, hogy a gyerekeink tudjanak önállóan közlekedni gimibe is. Úgyhogy tipikus 40-es értelmiségikként romantikus elképzelésekkel és sok gyerekkel két éve kiköltöztünk a belvárosi lakásból és most még nagyon élvezzük. Hogy mindenkinek lett külön szobája és nyugodtan rohangálhat, kiabálhat, nem zavarja az alsó szomszédot. Vagy hogy a saját kertemben lehetek fürdőruhában. Vagy mehetünk futni erdőbe és bicajozhatunk le a szabadstrandra. A srácok járnak ki a helyi focipályára bandázni és a nagyobbak ügyesen vonatoznak be suliba vagy mozizni a városba.

Cserébe persze csak egy marha drága kisbolt van, így azt meg kellett tanulni, hogy ha heti egyszer bemegyünk autóval bevásárolni, akkor előre gondolkodjunk.

Nem zsákfalu ahol élek, ennek ellenére, az utcánkban minimális a forgalom. Ez nem kertváros, a telekméret garantálja, hogy a hátsó szomszédról azt se tudjam, él-e vagy hal-e. Egyik oldalról melléképületek hosszú sora garantálja a megfelelő elkeríttetséget, másik oldalon egy tégla kerítés. A magán szféra ennél jobban mondhatni csak egy tanyán biztosítható.

A faluban van nagyjából minden, ami egy faluban lehet. Bolt, hentes bolt, pizzéria, iskola, óvoda, orvos, gyógyszertár, posta stb. A tömegközlekedés is egész jó, de kocsival is kb 20 perc a város. Kollegáim a város túlsó feléből gyakran lassabban érnek be a munkába, mint én.

És, ami nekem a magánszféra mellett az egyik legfontosabb, hogy nyáron ki tudunk ülni a nagy hátsó teraszra. Tudunk grillezni, szalonnát sütni, vagy csak sörözni, kártyázni, beszélgetni a családdal és barátokkal kint a szabadban. De a gyerek is sokkal szabadabban tud játszani a kertben, nem kell apa, anya 0-24-es felügyelete, mintha egy városi játszótérre vinné le az ember a gyereket.