Mennyi idő alatt szoktátok meg, szerettétek meg az új házat, ahová költöztetek? Panelből költözünk egy közeli házba

Panelből jöttünk mi is. Cserépkályha, és a fürdőben fatüzelésű boyler volt, ennek ellenére azonnal otthon éreztük magunkat, a legkisebb

-a panelban született 5 éves- kivételével. Tél volt, tavasszal már ő is feltalálta magát. A 7 év panelban lakás kivételénel egész életemben kertes házban laktam, azért ment olyan gyorsan a "visszaszokás".

Egy hét.

Még nem volt teljesen kész a házunk amikor beköltöztünk, ezért először sok volt a rakodásra használt vagy félkész terület. Fura volt hogy nagy, hiszen 3-szor akkora volt a ház, mint a lakótelepi lakásunk addig. Más volt a közlekedés, nem lehetett csak úgy lemenni a játszótérre az ismerősökhöz, a többi gyerekhez. Az első együtt töltött hétvége azonban már nagyon jó volt és utána már nem volt gond.

Kerteshazban nottem fel de mikor kulonkoltoztem a szuloktol akkor egy tarsashazban laktunk. Utaltam hogy minden athallatszik a szomszedbol es nincs sajat udvarom, kozos parkoloba kellett parkolnom ahol epp volt hely. Nem volt tarolonk sem pedig kellett volna valami a szerszamaimnak. A szomszed allandoan cigizett a teraszon ezert ablakot sem tudtunk nyitni mert olyan szag lett volna bent mint egy kocsmaban.

2 ev utan vettunk egy kertes hazat es nem kellett megszokni semmit. Csend van, nyugalom van, van sajat udvarom, a kocsim a haz elott all, a szerszamaimnak meg csinaltam egy kis tarolot.

Nagyon nem szerettünk már lakásban lakni, így szinte azonnal jött költözés után egy hatalmas fellélegzés. Pár hét múlva, már teljes mértékben otthonnak éreztem, pedig anno a lakásunknál ez az érzés több, mint egy év után érkezett meg.

Több helyünk lett, udvar, a főút után csendes helyre költöztünk, madárcsicsergés, nem dörömbölnek mellettünk/felettünk, nagyon könnyű volt megszokni.