Érdemes lelépni faluról?
Sziasztok.
Szüleimtől örököltem egy házat faluban. A férjemmel ideköltöztünk. Sokat költöttünk a házra. Pl. Burkoltunk, konyhát bővítettünk, konyhát újítottunk, fűtést csináltattunk.
Azonban én már utálok falun élni, én el akarok innen menni. Kisgyerekes vagyok, két kicsivel. Az egyik ovis a másik még nem. Párom dolgozik.
Mindennap a 4 fal között vagyok és ki se mozdulok, mert kb. 3 utcából áll a falu. A gyerekekkel csak a jàtszóra tudok menni vagy nyáron az erdőre, mezőre.
Tisztára para mami vagyok, mert nagyon sokszor fordult már elő, hogy kullancsot találtam páromban vagy a gyerekekben és rosszul vagyok tőle! Féltem őket.
A bevásárlás 20 percre lévő városban történik autóval, ami nekem hatalmas nyűg. Babakocsi be-ki ezerszer ahány boltba csak bemegyek. Összevissza parkolgatni, tankolni, aminek nagyon megy fel az ára. Télen a gyereket meg magamat öltöztetni. Nyáron szétsülni.
Hiányzik, hogy se egy park, se mozgás lehetőség. Van foci pálya ugyan, de ennyi.
Vágyom arra, hogy egy olyan helyen lakjak ahol végre nincs szükségem autóra, ha el akarok menni boltba vagy bárhova.
A párom azonban nem ért egyet ezzel. Ki van akadva, hogy sok munka, pénz ment rá mikor felújítottuk 5 évvel ezelőtt. Neki ez így kényelmes. Nincs kedve újra kezdeni a felújítást egy másik háznál, amit totál megértek!
Azonban én azt érzem teljesen kiégtem itt.
Gyerekként mikor itt éltem akkor nem vettem észre mennyire unalmas és mennyire kényelmetlen, mert a családom mindent megteremtett nekem, azonban azt érzem én más vagyok.
Nem hatalmas városra, hanem csak egy kisebb városra gondoltam, ahol van több nagyobb bolt, húsbolt, pékség, zöldséges, gyógyszertár, orvosi rendelő, posta, általános 8 osztályos suli! És egy gimi, van park, kulturális rendezvények, sportolási lehetőségek, több játszó, Több ember...
Szerintetek álljak ki magamért?
A házat amúgy ellehetne adni szerintem jó áron, mármint amit újítottunk szerintem visszajönne, így hogy kapott ház, csak hàt a pàrom nagyon nincs oda az ötletért...
Szerintetek rossz lenne a gyerekeknek ha kiszakítanám őket ebből a környezetből?
Vagy még olyan kicsik, hogy vagy most vagy soha.
Illetve bűntudat van bennem, mert itt vannak a nagyszülők is, akiket eddig szívesen látogattunk heti 2x, de azt gondolom, hogy ezt megtehetjük akkor is ha elköltözünk, mert számomra már nagyon nagy nyűg itt élni.
Normális, hogy így érzek?
Érdekesek a válszok.
Én mindenesetre teljesen megértelek Kérdező. Zöld környezet meg nyugalom ide vagy oda, nem létezik olyan összeg amennyiért én bevállnám a falusi létet. Nekem is az a legfontosabb, hogy ha kilépek az ajtón, sétatávolságra legyenek azok a városi szolgáltatások amiket te is felsoroltál. A madárcsicsergést meg tudom nélkülözni. Én valószínűleg belebolondulnék ha be lennék zárva egy háromutcás faluba.
Szerintem teljesen jogos az igényed, van akinek nem való a falusi lét. Ilyen vagyok én is. Minél hamarabb menekülj onnan.
Ja és mi nem felújítottunk, hanem vadiúj házat építettünk és szülés után mentem oda a kisbabával egyenesen a pesti agglomerációba. Látatlanban jó ötletnek tűnt, aztán majd' megbolondultam, míg végre vissza tudtam költözni Pestre.
20-as voltam.
Szerintem településen belül sem mindegy hol lakik az ember. Írják sokan, hogy Budapest élhetetlen gyerekkel, pedig nem csak a belvárosból áll és nem csak ott elérhető minden. Ugyanúgy kisebb városban is élhet az ember a település szélén kvázi elzárva mindentől és ugyanúgy falu is lehet még élettel, illetve közösségi programokkal teli. Szerintem sok esetben az a baj, hogy az egyén nem tájékozódik és nem gondolja végig az előnyöket, hátrányokat, amikor költözik, mert csak a célt látja, hogy családi házba költözhessen végre, beleférjen anyagilag és emiatt sokan hoznak nem túl optimális döntést, avagy véglegesnek tekintik, ahogy a te párod is. Ha valahol nem érzitek jól magatokat, nem kell leragadni. Az, hogy nektek nem jött be valami, az nem jelenti azt, hogy kismillió másik embernek is élhetetlen az adott hely és így van ez fordítva is... Mindenkinek meg kell találni azt a környezetet, amiben komfortosan érzi magát. Én pl. kifejezetten örülök, hogy van nagyobb szupermarket sétatávra, de annak is, hogy más nem igen. Nem nézek csak úgy be egy-egy üzletbe, ha már autóba kell érte ülni, így nem is költök annyit. :D
A legnagyobb baj, hogy a pároddal nem értetek egyet. Vele kellene kompromisszumra jutnotok. Azt viszont próbáld letisztázni magaddal, hogy tényleg a településsel van a bajod, vagy inkább azzal a beszűkült állapottal, amit az otthonlét képes velünk művelni. Ha csak utóbbi, akkor máshol sem lenne sokkal jobb...
Valaki írta, hogy “kibírhatattlan 9.emeleti panel”
Na én ezt sem értettem soha, faluról jöttem be, székesfehérvárra 8.emeletre, imádom.
Nem kell semmit foglalkozzak a kerttel, enyém a világ minden ideje a szabadidőm ténylegesen a szabadidőm, nem a fűnyírás, ásás kapálás, bokormetszés, fametszés stb stb… soha életemben nem jártam annyit a természetet, vagy látogattam múzeumokat, kastélyokat, várakat, mint mióta panelban lakom, mert anyámék kertesházában mindig volt valami halaszthatatlan munka, ami csak elvette a szabadidőt.
25.
A kibírhatatlan 9. emeleti panelről csak a lényeget hagytad le, hogy elromlott liftes.
Amit direkt írtam így!
Az összes falusi odavan amúgy ezekért.
Úgyhogy hajrá! :D
Mindenki kiéghet abban amiben régóta benne van, és olyankor változtatni kell valamit…
A városi megutálhatja a várost, a falusi a falut, sőt biztos vagyok benne, hogy van olyan trópusi szigetre született ember, akinek meg azzal van tele a töke, hogy mindenhol pálmafák, kék tenger meg bikinis csajok vannak :D
De ahogy az egyik válaszoló írta, nem kell egyből mindent hátrahagyni, egy albérlet, aztán próbáljátok ki fél-egy évre, erre talán még férjed is rávehető lenne… nyilván ha neki nincs ehhez kedve, csak elfecsérelt pénznek látná, de ha neked levegőváltozás kell, hát győzd meg.
Ez teljesen egyènfüggő, hogy kinek mi jön be, láthatólag nálatok ez nem volt kitapasztalva/letisztázva előre sajnos.
Gyerekkènt èn is szerettem a nagymamámnál falun lenni nyaranta, de kb. már akkor tudtam, hogy nem èlnèk ott. Itt káposztásmegyeren ha mondjuk elfogy a majonèz itthon, akkor öltözèssel együtt 10 perc alatt már otthon vagyok az ujjal, mert 100 mèterre van a
spar.
Falun ez egy külön program lenne kocsiba ülèssel meg szervezèssel.
Szórakozással is meg lennèk lőve, kèrezgethetnèm a szomszèd nyugdìjjasokat, hogy akarnak -e asztali Dungeons & Dragons-t játszani (tudom az èn anyámat, hogy nem a mezőn sètálás a hobbim 😅)
Szóval van akinek ez való, van akinek meg nem.
Próbáld meg a fèrjeddel megbeszèlni, hogy egyenlőbb legyen a munkamegosztás, ès amilyen hamar csak lehet, próbálj meg visszamenni dolgozni, a szociális kapcsolatok èrdekèben.
Én se értem, miért ezt a két végletet tolják kommentben, hogy 3 utcán falu meg panel a városban.
Mi is megyeszékhely kertvárosi övezetében nőttünk fel, a legjobb dolog. Vannak emberek, társaság, kert, zöld övezet, de közben nem hatalmas macera eljutni a városközpontba még busszal sem akár.
Nyilván ez a legdrágább verzió is, mi sem tudtuk ezt a nulláról indulva megteremteni a férjemmel, de csak a város melletti egyik településre költöztünk el. Na, azért rz is jó, busszal már nem a legjobb bejutni, de amúgy van itt volt, kajálda, nyáron programok, általános iskola, szolgáltatások. Nem a semmi. És közben itt van a közelben az erdő, de nyilván kertünk is van, ki se bírnánk lakásban.
Én biztos nem tudnék egy ilyen pici faluban lakni, ahol kvázi semmit nem lehet csinálni azon kívül, hogy járjuk azt a 3 utcát.
A párom busszal jár.
Panelba nem mennék. Kisvárosba mennék, ahol van általános iskola, gimnázium, bevásárlási, sportolási lehetőség és több kultur rendezvény, több ember.
Mindenképp csak kertes családi házba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!