Érdemes lelépni faluról?

Kérdező, én Budapesten nőttem fel és utána kerültem el másik nagyvárosba. Soha többet nem szeretnék Budapesten élni.

Akkor költöztünk ebbe a kisebb városba amikor már meg volt az első gyerekünk. Bent laktunk a lakótelepen mindkét városban - nem volt könnyebb, nem volt jobb, mint most amikor a város szélén lakunk családi házban.

Nem jobb amikor a játszótér ugyan ott van a ház tövében, ellenben a gyerekeket le-föl kell az emeletre cipelni. Ugyanígy minden bevásárlást, csomagot.

Nem kellett kocsi mindenhová, ez igaz. De gyalog, babakocsival mentem 40-50 percet hogy elérjek az orvoshoz 3 gyerekkel. Közel volt az óvoda, iskola - de nem volt könnyebb, nem volt jobb, mint most amikor mindenhová kocsival kell menni, mert városban lakunk ugyan, de messze a lakóteleptől hogy házunk lehessen.

Kullancs itt is van, rendszeresen szedjük a macskából. Én se szeretem, nekem is ijesztő - de van. A városi játszótéren is van sajnos.

Unatkozol és társaságra vágysz. Ezen nem segít ha bemész a házatokból egy kicsi lakásba a sokadik emeletre, mert ha eladjátok a házat annak árából csak erre telne belőle.

A gyerekek kicsik, most nehezebb velük mozogni, de babakocsival sem könnyebb mint autóval. Alig vártuk mi is meg a körülöttünk élő többi anyuka, fiatal család, hogy KIköltözhessünk onnan a város közepéből.

Egy faluban tényleg nem ugyanaz, mint a város szélén lakni, ezt elismerem és nekem is túl kicsi lenne egy faluban élni. De mos amikor a gyerekeim már felnőttek szinte, éppen úgy nem megyünk sehová kocsi nélkül, mint ahoyg faluban is tennénk bármihez.

Ne a költözés legyen az első, mert azt nehezebb visszacsinálni! Először inkább keress munkát! Részmunkaidőben, 4 órában, hogy a gyerekeid mellett tudd végezni és nyugodtan vidd a kicsiket bölcsibe, óvodába! Ezért vannak és jók. Volt bölcsis a fiam és mind járt az elejétől óvodába is, holott én 10 évet itthon voltam velük - de nekik volt jó a gyerekek társasága. Vállalj munkát, menj te emberek közé, találj felnőtt társaságot közben - ez nem bűn! Próbáld ki, hogy milyen a világ így mielőtt a költözésbe fogtok! Ha ezek után sem érzed jól magad ott akkor természetesen költözhettek, nem kell mindenkinek családi házban élnie. Testvérem sem akarna kiköltözni a lakótelepről még gyerekkel sem, neki nem kell kert, nem kell nagy tér, ő ott érzi jól magát a harmadik emeleti lakásban.

Én most fogok feluról budapestre költözni, mert párom elhagyott és egyedül rettenetesen unatkozom itt, ráadásul 1.5éve konkrétan nem ismertem meg új embert, ez rettenetesen ingerszegény és azért benne vagyok a korban, jó lenne egy rendes párt találni, ezért megyek fel pestre, ott legalább fogok új emberekkel találkozni.

Viszont ha családom lenne semmikép nem költöznék faluról városba, kislányomon láttam, míg városban éltünk semmi gyerekkora nem volt már, kiköltöztünk falura, ott azért mindig akadt akivel ki lehetett zavarni bandázni, játszani, erdőben futkározni, kitudja mit rosszalkodni…

Városban meg a gyerekek lesznek 4fal közé zárva telefonnal a kezükben… és biztos azt hiszed, hogy nem, mert te nem olyan szülő vagy, de a világ ilyen.

Viszont, ha vágysz egy kis nyüzsgésre, akár arra is rávehetnéd párod, hogy pl téli hónapokra keressetek egy albérletet, vagy pl nyárra kivesztek egy balatoni velenceitavi, tiszatavi kempingben teljes szezonra egy lakókocsit, vagy csak lakókocsi helyet saját lakókocsival, én mikor még együtt volt a család velenceitavon voltam, 3hónap 400ezer (most 6-700) ft volt a lakókocsi helyem, így 20perc helyett majdnem 2 órát utaztam naponta melóba, de este a közvetlen velenceitó partján lévő lakókocsi kárpótolt mindenért 3hónapon át, gyereknek meg óriási kaland volt.

Nem kell egyből házeladásban gondolkodni, millió módon ki lehet próbálni egy másik életet. Aztán az is lehet, hogy ott is szarul és bezárva éreznéd magad és valójában egy pszichológus kéne, vagy egy közösség akikkel szívesen jártok össze, mert amúgy rengeteg anyuka érzi ezt amit te.

Én teljesen megértelek, pedig tőzsgyökeres megyeszékhelyen élő vagyok.

Nem tudom mi ez a becsípődés, hogy csak kibírhatatlan 9. emeleti elromlott liftes panel lehetőség van, meg csak Pesti lakhatás. Meg 4 fal között kockuló gyerekkor.

Én nagyvárosban nőttem fel kertes házban.

Most 2 gyerekkel is kertes házban élünk.

Akik ide írnak nem tudjak, hogy a városokban vannak kellemes kertvárosi részek?

Fákkal, csendes utcákkal, madárcsicsergős reggelekkel?

A férjed is jó okos...

Ez neki is, csak addig lesz ilyen csillámpöcspónis boldogság, amíg otthon vagy a gyerekekkel.

Neki csak annyi gondja van, hogy beautózik a munkahelyére meg haza.

Amikor majd kisiskolások lesznek, a gyerekek és meg kell oldani a mindennapi logisztikát, akkor majd kiváncsi leszek mit fog szólni, vagy rád terheli ezt is a saját melód mellett?

Ha el tudjátok adni a házat, akkor menjetek onnan.

Neked meg nem pszichológus kell, hanem élhető, ingergazdag, kényelmes környezet, a gyerekeiddel együtt.

Na meg egy eszes férj, aki képes átlátni az eljövendő helyzetet és értelmesen, családapához méltó döntést hozni.