Teljesen elveszettnek érzem magam?
Sziasztok!
25 éves nő vagyok, egy éve dolgozom pályakezdőként egy multinál. Mérnökként diplomáztam januárban. A munkám szeretem, és közel áll a tanulmányaimhoz is, viszont Csongrád megyében élek. Itt nem sok munka van, mégis a házak borzasztóan drágák. Minden nap azon szorongok, hogy nem tudok házat venni, mert a fizetésemre még hitelt sem adnak. Az albérletre folyik el a pénz, mert nagyon messzire kellett utaznom megyén belül is a munka miatt. Szerintem nem is keresek túl jól, illetve másodállásban is dolgozom hétvégente és esti iskolába járok még egy szakmát tanulni, ami kiegészítené a diplomámat. Abban a "kis" szabadidőmben, amíg vezetek egyik helyről a másikra elkap a sírás, hogy nem jutok egyről a kettőre, pedig úgy érzem tényleg mindent megteszek, hogy kitörjek az örökölt szegénységből.
Hitelkalkulátorozok, nézegetem a lakástakarékokat, prpbálok félretenni minden forintot. Nem járok nyaralni, bulizni, nem veszek magamnak ruhákat csak ha a használhatatlanságig szakadt. Úgy érzem semmi öröm az életemben és szorongok, hogy a gyerekvállalással is majd kicsúszok az időből, mert nincs meg az anyagi biztonság.
Mivel lehetne jobban spórolni, mibe éremes kis összeget is befektetni, hogy haladhassak előre az életben?
Sajnálom ha összeszedetlen lett, de elégge össze vagyok kuszálódva én magam is.
T.Kérdező!
Egy dolgot ne felejts el!
Élni!
Ha most nem élsz, akkor 45 évesen (lehet ház tulajdonosként) már nem fogod tudni megélni azt amit 25 évesen kellett volna!
Ha stabil a kapcsolat 3gyerek= 10milla.
Nem mindenkinek jó, de ha stabil.
+Csók stbstb.
Vagy külföld ha egyébként se stabil a kapcsolat.
Kb.ennyit lehet kihozni sajnos.
Vagy:
Panel lakás es veszel egy kertet vhol ahol biztonságos helyen van es nem lopnak.
Vagy:
Varos szélén, kis faluba házat olcsón.
Üdv a klubban kérdező!
Nekem ugyanilyen gondolataim vannak és rengeteget sírok hazafelé munka után. Nálam annyiból rosszabb a helyzet, hogy 32 éves leszek és 10 évig voltam egy olyan kapcsolatban, ami nem előre vitt, hanem hátráltatott. Amit sikerült összekuporgatnom a 10 év alatt, arra pedig pályázik a volt párom, aki egy életképtelen barom. (igen, tudom, sokáig tartott mire rájöttem magamtól)
Most benne vagyok egy másik kapcsolatban, de ezt is offolni fogom, mert akinek az a legnagyobb életcélja, hogy Budapesten lakjon olyan albérletben amit egyedül fizetni sem tud és el kell viselnie másik két embert. Akinek arra megy el sok pénz, hogy a hulladék autóját megjavítsa, de KELL, MERT BMW, azzal sok jóra nem számíthatok a jövőben. Aki azt írta, hogy ketten könnyebb. Na igen, könnyebb (lenne) csak elég nehéz megtalálni a megfelelő komoly társat hozzá.
"Nem járok nyaralni, bulizni, nem veszek magamnak ruhákat csak ha a használhatatlanságig szakadt. Úgy érzem semmi öröm az életemben és szorongok, hogy a gyerekvállalással is majd kicsúszok az időből, mert nincs meg az anyagi biztonság."
Te nem élsz, csak búsulsz és szorongsz a pároddal?
Elmegy az idő, és mi volt? Nyomor és szorongás ketten együtt?
Örüljetek egymásnak, és élvezzetek is már valamit, nyaralás, buli, ruha is belefér, nem kell hozzá sok pénz.
A gyerek-kérdés pedig még várhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!