Teljesen elveszettnek érzem magam?
Sziasztok!
25 éves nő vagyok, egy éve dolgozom pályakezdőként egy multinál. Mérnökként diplomáztam januárban. A munkám szeretem, és közel áll a tanulmányaimhoz is, viszont Csongrád megyében élek. Itt nem sok munka van, mégis a házak borzasztóan drágák. Minden nap azon szorongok, hogy nem tudok házat venni, mert a fizetésemre még hitelt sem adnak. Az albérletre folyik el a pénz, mert nagyon messzire kellett utaznom megyén belül is a munka miatt. Szerintem nem is keresek túl jól, illetve másodállásban is dolgozom hétvégente és esti iskolába járok még egy szakmát tanulni, ami kiegészítené a diplomámat. Abban a "kis" szabadidőmben, amíg vezetek egyik helyről a másikra elkap a sírás, hogy nem jutok egyről a kettőre, pedig úgy érzem tényleg mindent megteszek, hogy kitörjek az örökölt szegénységből.
Hitelkalkulátorozok, nézegetem a lakástakarékokat, prpbálok félretenni minden forintot. Nem járok nyaralni, bulizni, nem veszek magamnak ruhákat csak ha a használhatatlanságig szakadt. Úgy érzem semmi öröm az életemben és szorongok, hogy a gyerekvállalással is majd kicsúszok az időből, mert nincs meg az anyagi biztonság.
Mivel lehetne jobban spórolni, mibe éremes kis összeget is befektetni, hogy haladhassak előre az életben?
Sajnálom ha összeszedetlen lett, de elégge össze vagyok kuszálódva én magam is.
1 éve dolgozol és már házat akarsz venni? Szerintem túl nagy lépésekben gondolkozol a lehetőségeidhez mérten, bár becsülendő a kitörési vágyad. Várd ki az időd, szerezz tapasztalatot, kapcsolatokat, stb.
Én 43 évesen most fogok beköltözni a házamba, szintén mérnökként, szegényebb háttérrel, mint te.
Egyetértek az elsővel, egy év munka után után nem lehet még ingatlanban gondolkodni.
Inkább keress egy párt, és akkor nem csúszol ki az időből sem.
Együtt könnyebb, és lehet hogy neki már van is ingatlana.
Egy éve dolgozok mérnökként, előtte is dolgoztam gimi meg egyetem mellett, azelőtt pedig családi mezőgazdaságban. Abból nem tudtam félretenni semmit, mert a szüleim segítettem ki. Tudom, hogy nagy léptekben gondolkodom, csak úgy látom egyre rosszabb lesz a helyzet. A körülöttem lévőket tudják támogatni a szüleik, örököltek, azt újítják, bővítik. Emiatt is érezhetem magam ennyire lemaradottnak.
Van élettársam is, ő is el van keseredve, de próbálja bennem tartani a lelket.
Az hogy "mérnöki" munkát végzel ez borzasztóan tág fogalom. Milyen mérnöki munkát? Egyáltalán nem mindegy, hogy élelmiszermérnök vagy állami szférában ahol 10 éves tapasztalattal sem fogsz annyit keresni mint egy kezdő villamosmérnök vagy kiberbiztonsági mérnök vagy aki 5 éves tapasztalattal banki / multi szektorban 2,5 milliót megkeres egy hónapban úgy hogy teljes home officeban dolgozik.
Előző esetben a nyelvtanulás és az ideiglenes külföldi munkavállalás (vagy továbbtanulás felkapottabb területre) lehet megoldás, utóbbi esetben pedig simán szerzel pár éves tapasztalatot és jelentős mértékben nő a fizetésed / cégváltással duplázódik - akár triplázódik megfelelő tapasztalat mellett.
Friss diplomásként én is elvoltam keseredve 25 évesen. Gyűjtögettem, amit tudtam, de nem tűnt úgy, hogy lenne értelme... Aztán 27 évesen megismertem a páromat, aki hasonlóan "szakadt" volt, de ketten két fizetésből már könnyebben boldogultunk, idő közben én is kaptam jobb lehetőséget, több fizetést, szóval egy éve voltunk együtt kb., amikor megvettük a lakásunkat minimális önerővel. Azóta mégjobb állásaink lettek, családi házba költöztünk minimális hitellel és a második gyerekünk van már úton. Most vagyok 33. :)
Szóval értem az indíttatást, de mégcsak egy éve dolgozol értelmezhető szakmában. Ha jó műszaki diplomád van, akkor néhány év tapasztalattal már majd jobban keresel, ha megtalálod a párodat, akkor pedig még kényelmesebb lesz az élet. A kesergéssel nem jutsz előrébb.
Szerintem ki vagytok merülve. Élni is kell a gyűjtögetés közben, menjetek el néha szórakozni is! Erre nem muszáj pénzt szánni, lehet menni kirándulni is akár. Bármi ami kicsit kikapcsol.
Én 10 éve dolgozom, 28 éves vagyok, és még mindig albérletben élek, pedig nem szegény családból jövök, csak átlagosból. Manapság nagyon nehéz lakást vásárolni, tudom, hogy elkeserítő de sajnos ez a helyzet. Legyél türelmes. Addig pedig éljetek! :)
Na nem is egy teljesen kész házat szeretnénk. Hanem egy alappal rendelkező téglaházat, amin a további munkálatokat pár év alatt meg tudjuk csinálni ketten, meg családi segítséggel. Ezt is elérhetetlennek látom jelenleg. Egy ilyesmi ház 15-20 millió körül van a környéken. Amiben vízvezeték, áram semmi nincs, van aminek belül falai se. De tákolgattunk, nyílászárót cseréltünk, vezetékeltünk újra alap nélküli vályogházat párommal. Azt nem szívesen csinálnám egész életemben, hogy csúszik szét folyamatosan és hiába hálózzuk stb, nem marad egyben.
Itt a felújítandó panel is 20 millió körül van. Csak azt vissza is kell bontani, hogy az aluvezetéket kicseréljük rézre, amperbővítés és társai. Jobban megérné szerintem egy kibelezett kertesházat venni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!