Teljesen elveszettnek érzem magam?

Nem értem az elkeseredésedet. "Van élettársam is, ő is el van keseredve, de próbálja bennem tartani a lelket."

Most együtt éltek ketten valahol, tehát van fedél a fejetek fölött. Minden nap örülhettek egymásnak, nem kéne a jövő miatt előre kétségbeesni. Örülni, annak, ami van, jó tervet csinálni együtt és megvalósítani. Ez nem megy egy nap alatt, türelem és sok munka kell, nagyon fiatalok vagytok még.

#20. Képzelj egy 25 éves városi nőt, aki életében nem látott sem építkezést, sem családi házat (pl. az én gyerekem ilyen). Ő hogy fogjon hozzá egy vályog felújításához? Abból a 3 mondatból, amit leírtál, nyilván sehogy. Azért 50-100 éve nyilván mindenki értett hozzá.. hát ez sem igaz. Az értett hozzá, akinek MEGTANÍTOTTÁK mit kell csinálni, szülei, nagyszülei, testvérei is javítgatták, esetleg látott ilyet felépülni.

Neked meg beragadt, hogy mindenki ért hozzá.... na persze... :D :D :D

Én azért hozzá tenném, hogy egy házat megvenni, ami állandó kuporgatással jár és apránkénti felújítgatással, avagy toldozgatással-foltozgatással, az külön életforma. Én utálnám!

Nem véletlenül mondják sokan azt, hogy egy ház egy élet munkája. A francokat. Ha egy élet munkája, akkor inkább maradok egy lakásban és majd veszek akkor egy házat, ha az nem kerül az "életem munkájába", esetleg olyan állapotban is van, hogy hozzá sem kell nyúlni 10+ évig, ez már egyéni preferencia kérdése.

Épìtőiparban vagyok mérnök , èpìtésvezető. A vályog háznak én leginkább dózert ajanlanék persze ez én vagyok , mindenki abban lakik ami magának tetszik

. De egy ilyen háztípust amit pokoli könnyen el tud szurni egy olyan ember akinem ért hozzá azt nem merném ajánlgatni senkinek. Eleg nagy tudás kell hozzá, hogy jól megcsinálja az ember. Persze nekem továbbra se kellene mert egy csomó új modern anyagnak nem barátja sajnos.

Akkor elég rossz mérnök vagy, mert egyedül a vízcsőtörésnek nem barátja a vályog.

100 éves klasszikus parasztházra még emeletet is építettek a városba és 20 év alatt semmi baja.

25: Nem tartom magam annak. Csak szeretem a modern és jó anyagokat. A sárfalak retro érzést adnak persze, meg megvan a hangulata de akkor is csak sár az a fal. Nem mész oda egy darabig egy erősebb patkány kirágja a falat.

Nálam a ház az kerámia.

Elég szűk látókörű gondolkodás azt hinni, hogy az usa, skandinávia nagy része csóró, mert nem kerámiát használnak, csak mert te csak ezzel tudsz építkezni. :DDDD

És köztudott, hogy a patkány pont oda nem megy ahol az ember szemetel :D

Már vagy 200 éve mióta állnak ezek a házak :DDD