Mi lenne a megoldás?

#40 Teljesen egyetértek, ugyanakkor ki kell mondani, hogy sok esetben azért koppan valamelyik fél, mert nincs tisztában a jogaival, nem áll ki magáért és akár meg sem teheti, hogy kifizessen egy ügyvédi tanácsadást. Csendben elsétál a bőröndjével és ennyi.

Éppen emiatt szoktam megszólalni az ilyen kérdéseknél és azt képviselni, hogy pláne család esetében, közös döntések mentén ami jár az jár. És itt nem a hozott vagyonról beszélek értelemszerűen.

36+

Ha esetleg kinőnénk a házat, és el kéne adni, nekem azzal semmi problémám nem lenne, ha a befektetett önerővel arányosan osszuk meg az új ház tulajdonjogait. Feltételezzük, hogy 10 év múlva kinőttük a házat, kell egy plusz szoba. Így eladjuk a házam 60 millióért hitelt végtörlesztve marad belőle max 50. Ha 100 millióból épül a 2. ház, 50 millió hitellel (ehhez jelenleg keveset keresek) akkor 75-25 arányban szerintem korrekt lenne a tulajdonjog.

A másik nézőpontom én sokáig éltem egyedül, szóval nekem megvannak a heti rutinjaim. Én szó nélkül felmosok, kitakarítom a fürdőt, wct, elmosogatok, lenyírom a füvet, a főzés is jól megy. Nem várom el azt, amit sok más pasi, hogy a nő munka után még egyedül csinálja a házimunkát.

A fűnyírás 450 m2 sík területen önjáró benzines (behúzós, nem berántós) géppel az 5 éves keresztfiam megoldaná, ha hagynám neki. Simán beindítja :/.

#35 -ös

"De mégis milyen alapon tartanál te igényt arra a vagyonra, amit előtted lapátolt össze?"- semmilyen alapon, de ezt írta mindenki!

"Ha ö veszi fel a hitelt, ő törleszti az ő fizetéséből, akkor miért járna neked abból bármi is?"- Mivel az élettársak egy gazdálkodási közösséget alkotnak, tehát ha már élettársad van, akkor nincs olyan hogy te veszed fel a hitelt és te fizeted. Csak olyan van, hogy te veszed fel, de mi fizetjük! Akkor is ha a hitelt felvevő fél háromszor annyit keres mint a másik. Csak az élettársak szakítás estén a kereseti arányok alapján jár a közös idő alatti szerzett vagyonból. (Házastársak jövedelmi viszonyoktól függetlenül fele-fele alapon jár a közös idő alatt keletkezett vagyonból, akkor is ha egyik egy napot sem dolgozott és gyerekük nincs. Ezért kell jól meggondolni a házasságot, helyes is.)

De visszatérve ha van élettársad milyen te fizetésedből törleszted, amikor egy gazdasági egység vagytok? Nem úgy számolják ha egyik élettárs keres 500-at a másik 1 milliót, törlesztés meg legyen havi 500, akkor az egy milliót kereső hitelfelvevő kifizeti az ő fizetéséből, és ezáltal az övé lesz az egész, hanem úgy hogy van 1,5 milla jövedelem, abból éltek, abból törlesztettek havi 500-at, most hogy szakítottak 1/3 rész az 500-at keresőt illeti, 2/3 részt az 1 milliót keresőt illeti.

A gyereket pedig a karriereddel szemben választottad, nem az ingatlanért. -Tudod hogy gyerek vállalás két ember döntése, mert biológiailag egyedül nem lehet? A nő nem a karrier helyett választotta! Hogy jut eszedbe, ilyen f@ság? Mivel biológiai szükséglet, és jogi elvárás is, hogy a fiatal utódot gondozni kell, így ezt közös feladat, azért van két szülő. Egyik megkeresi a közös(!!!) kasszára valót, a másik addig gyereket gondoz. Ez azért évezredek óta így működik, mert valami furcsaság folytán a férfiak is tovább akarják adni a génjeiket. Ahogy a gyerek közös, gondozási feladat is közös, úgy a bevétel is közös!

"a pillanatnyi helyzetet örökké tartónak gondolja" és ha az élethelyzet változik, akkor nem lehet igazodni hozzá?- lehet, csak éppen indulásnál sem az a helyzet, hogy te kerested a többet, te fizeted, hanem ahogy írtam mi fizetjük van csak ha valakivel gazdasági életközösségben élsz.

"Mindenkinek annyi jár a közösből, amennyit belerak" ez igaz, csak a fenti módon számolva, különben a kisebb keresetű mindig ki lenne semmizve, ezt a jog is jól tudja, kicsit bölcsebb a jogalkotó mint egy egoista ember.

#39: Sehol nem írtam, hogy lusta lennél, vagy bármi. De szerinted amihez ő rakta össze az önerőt és ő törleszti, abból tényleg neked jár valami?

Normális ember meg igen, mérlegel és dönt, nem beleugrik, aztán vakarózik, hogy mi lesz vele anyagilag.

#46 "Sikerült jól kiforgatni, gratulálok" - Mármint kit kiforgatni? Nem értem, kérlek világosíts fel!

"Csak nem félsz, hogy otthagy a férjed üres zsebbel?" - Nem járok ebben a cipőben, részint azért mert már 54 éves elmúltam, van három diplomám, van hivatásom és normális bevételem.

Én csak a hatályos jogszabályokat "fordítottam" le neked hétköznapi nyelvre. Ebből neked nem az jött le, hogy olyan ír, aki foglalkozásából adódóan ismeri a jogszabályokat, hanem az hogy üres zsebbel otthagy a férjem. Ezek szerint átment az üzenet azon része, hogyan számítódik vagyonelosztáskor a vagyonnövekmény élettársak esetében, ezért elkezdtél személyeskedni, mert nem úgy van ahogy te vélelmezted.

Ha nem akarsz valakivel közös vagyont, egyszerű nem kell összeköltözni, vagy el kell jönni és vagyonjogi szerződést írni arról, hogy semmilyen közös vagyonotok nem keletkezik a kapcsolat fennállása alatt, mindenki magát tartja el a kapcsolat alatt és egyéni vagyonszerző. Erre van lehetőség. Ha ezzel mindketten egyetértetek akkor nem lesz semmi gond a pénzeddel. Viszont nem árt ezt a kapcsolat elején, még összeköltözés előtt tisztázni, hogy a másik mire számíthat a másiktól és számolni az ügyvédi költséggel is.