Nagyon sok ingàzni?

Szerintem is az idő a kérdés. Agglomerációban élünk, a férjemnek át kellett evickélnie fél Budapesten a munkája miatt autóval (a tömegközlekedést inkább hagyjuk). Amíg nem volt gyerekünk, addig is bosszantó volt, hogy van hogy 43 km-t másfél óra alatt tesz meg, konkrétan volt olyan, hogy én a 150 km-re élő szüleimhez előbb hazaértem, mint ő csúcsforgalomban a munkahelyéről haza, 43 km-re. Miután megszületett a kislányunk, még egy fél évig csinálta ezt és egyre jobban frusztrálni kezdte őt is, engem is, hogy lassan alap, hogy a munkaidejére MINIMUM, a legjobb esetben is plusz 2 órát rá kell számolnia, de úgy általában a jó ég sem tudja mikor ér haza. Váltott, most bicajjal jár dolgozni 10 percre a lakhelyünktől és imádja! :D A mozgást is, meg azt is, hogy leteszi a melót és 10 perccel később már a lányunk ugrik a nyakában az ajtóban. Én is imádom, hogy sokkal több a minőségi idő azóta, én is kevésbé vagyok befásulva, szóval nekünk hatalmas életminőségbeli ugrást hozott az, hogy a férjem este 5-6-7 helyett legkésőbb 4-re már fixen itthon van teljesen kiszámíthatóan.

Mi már nem csinálnánk ezt máshogy, max akkor, ha nincs más választási lehetőségünk.

Ha a 72 km azt jelenti, hogy csúcsforgalomban sem lehetetlenül el a közlekedés, vagy van lehetőség HO-ra, akkor esetleg. Család mellett én ezt máshogy már nem tudom értelmezni.

15: Igen, nálunk nem voltak sehol még határidők sem, nemhogy órához kötött munka, megbeszélés kérdése lett volna.

Kivétel az óraadás, de ott is szerintem igazodtak volna hozzám, ha azt mondom, 20 perccel később kezdjünk.