Szerintetek akik panelban laknak azok szegények? Ők a társadalom alsó negyede?

A kérdésre válaszolva: az ország lakosságának alsó negyedének konkrétan a napi megélhetés gondot jelent és nem azon gondolkodik, hogy saját lakást vegyen. Nem mellesleg a fővárosban az 1 milliós panel négyzetméter árak már régóta nem sci-fi kategóriába tartoznak. Aki kicsenget egy 60-70 négyzetméteres panelért kb. ugyanennyi milliót, az nemhogy a társadalom alsó 25%-ában nincs, hanem inkább bőven a felső 6-7%-ban.

"És ki mondja meg, mi a középosztály fogalma?"

Mi az hogy ki mondja meg? Ez egy létező fogalom, évszázadok óta általánosságban ugyanazt jelenti, csak a legtöbben nem tudják mi ez és hibásan azt hiszik, hogy az a középosztály, akinek a fizetése/vagyona kb. középen van.

Hát nem. A középosztály egy meglehetősen szűk réteg manapság, itthon talán a lakosság 4-5%-a lehet és egy évről évre kisebb arány.

Nyilván ez egy nagyon általános leírás, de kb. ez a középosztály:

Vagyonos kispolgárság; személyi vagyon és jövedelem szempontjából tehetős társadalmi réteg, amely már képes saját jövedelméből megtakarításokat félretenni, és fejlődő gazdaság mellett kisebb vagyont felhalmozni.

A középosztályba általában a magasabb jövedelmű köztisztviselők, sikeres értelmiségiek, művészek, egyéni vállalkozók, kis- és középvállalkozók, önálló iparosok, kereskedők és a fegyveres erők hivatásos tisztjei tartoznak. Egy ország jólétének nagyságára jellemző a középosztály társadalmi mérete. Egy elmaradott gazdaságú országban alig van középosztály, illetve szinte lehetetlen felkapaszkodni a középosztályba. A középosztályba tartozás a biztos társadalmi egzisztenciát jelenti egy átlagos anyagi helyzetű állampolgár számára.

Vagy akár ez:

[link]

"Aki kicsenget egy 60-70 négyzetméteres panelért kb. ugyanennyi milliót, az nemhogy a társadalom alsó 25%-ában nincs, hanem inkább bőven a felső 6-7%-ban."

Aki kicsenget egy 60-70 négyzetméteres panelért kb. ugyanennyi milliót...

...az nem normális.

"Aki kicsenget egy 60-70 négyzetméteres panelért kb. ugyanennyi milliót...

...az nem normális."

Én sem hiszem, hogy reálisan nézve ér ennyit egy budapesti panel, de ha ennyi az ára, akkor ennyi. Egy kertes ház meg 2x ennyi normális környéken. Na hát akkor?

Aki 70 milliót ad egy csótányos emeleti beton lyukért a prolik között, az:

1. nem kétkezi munkával kereste meg a rávalót,

2. és nem kicsit IQ hiányos.

Ez inkább régebben állta meg a helyét, amikor a paneleket öntötték kb. a nép nyakába szinte ingyen. Amióta az első lakók zöme elköltözött, azóta szerintem ez nem általános. Pl. iszonyat groteszk a kép, hogy mondjuk egy budaörsi panelban teng egy középkorú pár saját lakásban, ahol az asszony rokkantnyugdíjas, a pasas meg alkesz, közmunkás (közvetlen szomszédaink voltak). De mi fiatal mérnök párosként nem tehettük meg, hogy ott vegyünk lakást... Most meg hogy már megtehetnénk, nem akarunk. Most azt nem tehetjük meg, hogy Budaörsön egy olyan házat megvegyünk, amilyenben élni szeretnénk. Ez van. :)

Egyébként igény kérdése, mert engem mindig a hidegrázás fogott el a nagypolgári lakásoktól, ellenben évekig jól éreztem magam panelban. Aztán zavarni kezdtek a hangok, amik a fürdőben úgy terjedtek, mintha együtt zuhanyoznék a szomszédokkal. Utána évekig jól megvoltam egy újszerű társasházban is, aztán zavarni kezdett az új felsőszomszédunk életmódja és végül abban maradtunk, hogy hagyjuk ezt a társasházasdit, én nem akarom azt hallgatni jószerivel, hogy ki mekkorát f*ngik. Más meg ezt kifejezetten szereti, nekem is van ilyen ismerősöm. Őt megnyugtatja a tudat, hogy vannak körülötte.

Attól függ valaki 10-20-40 éve jutott a panel tulajdonjogához bagóért, vagy mostanában vette.

Én jól kereső huszonéves vagyok vidéki nagyvárosban és közel 30 millióért vettem idén első lakást magamnak, másfél szobás panelt, amiben volt 10 millió saját megtakarítás, 10 millió családi segítség és némi hitel. Évi 3 millió forintot tudok most félretenni. Nem érzem csórónak magam. A huszonéves ismerőseim 80%-ának nem tudom hogy lesz saját ingatlana valaha, hacsak nem szülői örökségből 50-60 évesen. Lehet nekem most lett lakásom, de teljesen együttérzek a generációmmal.

Közben a szomszédaim olyan egykori öreg portások, takarítók, gyári munkások (most nyugdíjasok), akik a mai piaci viszonyok között biztos nem tudtak volna saját lakást venni, ha 40 évvel később születnek.