Nagyon gáz így "mamahotelezni"?

Kell a külön otthon, barátnővel/párral, vagy anélkül. Ahogy írják is: kell hogy legyen önálló életed, barátaid, munkatársaid. Ha mégis a tlejes magány mellett döntesz akkor kell egy olyan otthon ahol azt csinálsz amit szeretnél. gondolj bele: veszel egy lakást, odaköltözik 3 generáció. Már kettő is nehezen jön ki egymással, bármilyen jó természetűek, toleránsak, szeretik egymást, egyszerűen más generáció, más szokásokkal. Az egyiktek korán kel, későn fekszik, a másik fordítva. Csoszog, köhög, tv-t néz, mos, főz, takarít, a másik pihenne. A hozzátartozóidról gondoskodhatsz úgy is ha kicsit távolabb élsz Hozzájuk. Felugrasz minden nap, vagy akkor, amikor szeretnél. És addig maradsz amíg kedved van. Aztán hazamész, vagy bárhová, nem tartozol senkinek beszámolóval mikor mész, mikor jössz és kivel, hol töltöd az idődet.

Én jóval idősebb vagyok mint Te, sőt, annyival idősebb,hogy a gyerekem Veled egyidős. Egyedül élek. Ahogy édesanyám is, akit imádok, és a gyerekemmel is kifejezetten jó a kapcsolatom. Mégsem jutott soha eszembe, és nem is fog,hogy összeköltözhetnék Velük.

Nem egyszerű.

Az tény, hogy így mami-nagymami kombóval az életben nem fogsz párt találni.

Ellenben egy lepukkant kis lyukkal sincs előrébb az ember, mert nyilván másképp hangzik egy nőnél ha azt mondod, hogy a budai oldalon van panorámás lakásod, vagy Pesterzsébeten egy panelod a cigányok között.

Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel és a nagyimmal is, de engem kicsinálna, ha együtt kellene élnünk. Innentől kezdve szerintem egyértelmű, hogy én külön lakásban gondolkoznék akár akarok párt, akár nem.

Nőként pedig nekem lehangoló, ha egy korombéli (32 vagyok) otthon él. Engem zavart a férjem előtt is már (6 éve) amikor ismerkedtem, hogy valaki otthon él. Szerintem ilyen idősen már kell az önállóság és nem akarom, hogy azért mutassanak be a szülőknek, mert feltérlenül muszáj. Azért mutasson be, mert már olyan szinten van a kapcsolatunk és be AKAR mutatni. Vagy lógjunk mindig nálam, de az meg fura...

Én egy kicsit úgy voltam vele, hogyha én megteremtem az létfeltételeimet segítség nélkül, külön a családtól, teremtse meg a kiszemelt férfi is.

"Én egy kicsit úgy voltam vele, hogyha én megteremtem az létfeltételeimet segítség nélkül, külön a családtól, teremtse meg a kiszemelt férfi is."

Ez egészen 8 évvel ezelőttig rendben is volt. De nézz már szét! Manapság egy szimpla 50 éves panellakás is 25-30 millióba kerül alsó hangon. Annak az önereje is minimum 5 millió. Egy átlagos fizetésből mire ezt összeszedi valaki, tutira túl van a 30-on.

Körbenéztem. Ha valakinek van pénze egy nagyobb lakás 75%-ára, akkor nem lehet gond egy kisebb egyedüli fenntartása, a jelenlegiben meg maradhat anyuka es a nagyi. Gondolom kettőjüknek az is kényelmesebb,

mint három felnőttnek.

Mivel volt könnyebb 8 éve? 50+rezsiért laktam egy két szobás lakásban a nettó 150 ezres kezdő fizumból. Hogy könnyebb legyen, beköltözött mellém egy barátnőm és osztottuk a költségeket. Megoldottuk a függetlenedést és nem is volt más választásom/választásunk. Kilátásban sem volt, hogy valaha is lakást tudok majd venni. Ha akkor rendelkezdtem volna egy lakás árának a 75%-ával a s*ggemet vertem volna örömömben a földhöz és nem kérdés, hogy megveszem, egyedül!

#16: Annyival volt könnyebb, hogy egy lakás nem 30 millióba került, hanem 8-ba. Sokkal könnyebb volt összeszedni az önerőt, pláne, hogy volt lakástaakarék. Ha ügyesen csináltad 21 évesen kijöttél az egyetemről és 26 évesen saját lakást vettél. Már persze ha nem akartál albérletben lakni, ami valljuk be tök hülyeség ha ugyanabban a városban élsz, mint a szülők.

Azóta az ingatlanárak a négyszeresére emelkedtek. A fizetések nem emelkedtek ennyivel.

Ha ügyesen csináltad, olyan szakot választottál, ahol emelkedtek azóta ennyivel fizetések, főleg, ha kerested az előrelépési lehetőségeidet folyamatosan. :)

A negyszeres ár egy kicsit túlzás. Egy friss diplomásnak akkor sem volt pénze lakást venni segítség nélkül és most sincs. Ebben semmi nem változott, de ennek érdemben nincs köze a témához.

A kérdezőnek megvan egy legalább 3 szobás lakás vételárának a 75%-a. 27 évesen ez szép teljesítmény és kiváló lehetőség arra, hogy önállósodjon, saját lakásban.

De te valószínű magasabb bérrel is kezdted, ahol nem reális a négyszerezés.

(Én mondjuk építőmérnökként nettó 150 ezerrel kezdtem 7 éve. Most vezetőként dolgozom, illetve részmunkaidőben oktatási területen is, kb. 750 e a nettóm + juttatások. Tudom, itteni mércével ez semmi főleg 2 munkahelyről... :D Az ingatlanárak ezidő alatt több, mint duplájukra nőttek, de még nem teljesen háromszorozódtak.)

Annyit tudunk, hogy a kérdezőnek egy nagyobb lakás árának a 75%-a rendelkezésére áll. Az pedig 27 évesen nem rossz. Akár egy kisebb lakás teljes vételára is lehet, akkor pedig miért tervezne egy életre a mamákkal!?