Hány éves voltál amikor kompromisszumok nélkül megvetted az "álomházadat"? Hogyan érted el?

Sosem volt álomházam, nincsen ilyen vágyam.

Mindig egy jelentősen megváltozott élethelyzetben cseréltünk lakást, olyanra, ami jobban kiszolgálta az adott életstílust, mint az előző, továbbá anyagi nyereséget is hozott (vásárlásnál is befektetői szempontok szerint IS választunk mindig).

Sosem volt lakhatási gondom sem.

Semmilyen más szempontom nem volt soha a fentieken kívül.

Amúgy vicces, mi az álom ház.

Gyerekként semmi pénzért nem költöztem volna panelba. Viszont soha nem is álmodoztam hatalmas álomházról, hanem nagyjából egy kádárkocka, vagy emeletes típusház lett volna minden vágyam. Mára meg ott vagyok, hogy ez örök álom marad, mert élhető helyen még egy sima felújítandó Kádár kocka is elérhetetlen.

Én tavaly decemberben múltam el 60 éves, és 49 éves koromban lett meg az az álomházam, ami jó tájolású, elegendően nagy telken van, és a Nagyinak is van benne egy kis "lakosztálya" a nappali túloldalán, ahol van hálószobája, külön fürdőszobája és gardróbja egy kupacban. És ha megy a kedvenc sorozata a tv-ben, akkor ide vissza tud vonulni.

Nyolcadikos koromig egy főbérleti lakásban éltünk. A mai fiatalok már azt sem tudják, hogy mi is ez, de offolás lenne ennél a kérdésnél ezt elmagyarázni, elég annyi, hogy kevesebb lakbért kellett fizeni, mintha albérlők lettünk volna. Nyolcadikos koromban lett lehetősége a szüleimnek, hogy kedvezményes 3%-os hitelre szövetkezeti lakást vegyünk. Ez egy négyemeletes panel 52 m2-es lakása volt. Innen jártam középiskolába, majd egyetemre. Az egyetemi éveim elején meghalt Édesanyám, majd kevéssel a lediplomázásom után Édesapám is. Árván maradtam és a lakáshitel fele még megvolt. A gondjaimat az okozta, hogy a kedvezményes hitelből egyszer csak piaci hitel lett és a 3% felment 33%-ra. Nehéz évek voltak, sok nélkülözéssel. Hó végére már csak zsíroskenyér jutott, vagy a fűszeres vér volt még laktató és olcsó. Turkálókból ruházkodtam. No buli, no koncert, több másodállás. Főállásban egyetemi kutató voltam. Nem túl magas fizetéssel. 29 évesen megházasodtam. És a hitelt is sikerült a másodállásoknak köszönhetően nem sokára végtörleszteni. Vállalkozást is indítottam, amikor egy kicsit anyagilag egyenesbe jöttünk. Viszonylag jól ment, de a lombikbébi program sok lóvét elvitt. Aztán otthagytam az egyetemi állásomat és főállásban csináltam a vállalkozást. Amikor a várva várt gyerek megérkezett, akkor költöztünk át a szövetkezeti panelból egy agglomerációban lévő kertes házba. Ekkor jártam a 40-es éveim elején. Szerettük volna, hogy legyen a kicsinek friss levegő. Futkározási lehetőség. Sokat kertészkedtünk, gyümölcsöt, zöldséget termesztettünk. A kényelmetlen az volt, hogy most már nem mi mentünk sokat anyósomékhoz, hanem anyósom a Nagyi jött gyakran el a gyerekhez. És a nappaliban lakott ilyenkor. Ez borzasztó kellemetlen volt. Évekig keresgéltem az ingatlanos oldalakon megfelelő házat. Azt a házat is évekig láttam már hirdetni, amiben most lakunk. Borzalmas belső színei voltak, minden a mályva árnyalataiban játszott. Mindig túllapoztam rajta. Aztán egyszer felrakták az alaprajzot. És rájöttem, hogy éppen ez a borzasztó mályva az álmaim háza. Hihetetlen szerencsével úgy találtam vevőt a meglévő házra, hogy a teljes kifizetés csak 4 hónap múlva volt esedékes nekik (Fundamenta), és úgy adtak foglalót, hogy abból elkezdhettem felújítani az új házat, amit ideiglenes kölcsönökből meg tudtam vásárolni, és a költözéskor vissza is tudtam négy hónap múlva mind fizetni. A sok mályvától sikerült megszabadulni. Ekkor 49 éves voltam. Szépen berendezni évek alatt tudtam csak. A Vaterán volt egy "aranyshop" nevű kedves németajkú használtbútor kereskedő, aki Warrings vagy hasonló minőségű bútorokkal indított 1 Ft-os aukciókat. Aztán ha túlment a licit a lehetőségeimen, akkor nyilván elengedtem, ha meg nem szállt el nagyon az ár, az enyém lett. Nem volt sokkal drágább így, mint ha a 4-5 év alatt tönkre-menő Ikea bútorokkal rendeztem volna be a házat, és ezek legalább még 100 év múlva is bútorok lesznek.

1200 m2 a telek, a ház egy 10x10-es alapterületű három szintes kádár kocka, szuterénnel, földszinttel és tetőtérrel. Szép tágas belső terek vannak, nincsenek félszobák, a legkisebb szoba is 20 m2. Ez éppen a vendégszoba, a Nagyi szobája, amikor nálunk lakik. A szuterénben tornatermet rendeztünk be, és lent van egy második konyha is. Tegnap éppen használtam is, este nyolc órakor kezdtem el a kertben termett 5 kiló eperből lekvárt készíteni. A földszint a szokásos nappali-étkező-konyha és persze a Nagyi lakosztálya. A tetőtérben pedig 3 szoba és a fürdő meg a mellékhelyiségek.

És itt válaszolnám meg a "hogyan értem el" kérdést. Miután a szüleim által megvásárolt és megörökölt lakást végre kifizettem a 3%-ról 33%-ra emelkedett kamatok mellett, megfogadtam, hogy komoly és hosszútávú hitelt az életben nem veszek fel. Nem éltem soha nagylábon, mértéktartó voltam. Addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért. Csak olyan dolgokat vásároltam meg, amire valóban szükségem volt. Szerettem könyveket olvasni, keveset jártam bulizni. Szerencsére a felségem sem szórja két kézzel a pénzt. Szeretünk kertészkedni. És a kertben megtermett zöldség, gyümölcs frissen fel nem használt részét feldolgozzuk befőttnek, lekvárnak, vagy lefagyasztjuk. Nálunk egy palacsinta sütés alkalmával 5-6 féle lekvár is előkerül. Szóval a magán életünkben mértéktartóak és okosan gazdálkodóak vagyunk.

Az üzleti életben is szerencsém volt. Az egyetemen mentoráltam egy fiatalembert, aki tele volt ötlettel, de nem volt elég képzett a megvalósításukhoz. Én meg bár képzett voltam, nem volt sem üzleti érzékem, sem fantáziám, hogy mit kellene csinálni. Na, mi ketten összebarátkoztunk. És elkezdtük megvalósítani az ötleteit. Sikerrel. Én buddhista vagyok, ő nagyon nem volt az. De 30 év közös munka után már érti a buddhista tanmeséimet. Érti a türelmet és az alázatot. Érti azt is, hogy jó üzletet kötni úgy kell, hogy a megrendelő is jól járjon és mi is. Nem szabad lehúzni senkit. Nem szabad hirtelen felkapaszkodni. Meg kell járni a lépcsőfokokokat darabonkét, mert ha kettesével, vagy hármasával teszed, kifulladsz. Szóval az üzleti életben is fontos a mértéktartás. A vállalkozásainkban az első helyen mindig a munkavállalóink hó elejei fizetésének a biztosítása volt. Ezt már a legelején elhatároztuk, hogy ha mi fizetésünk nem is jön össze hó elejére, de a munkavállalókat akkor is ki kell fizetni harmadikáig, ha cigánygyerekek potyognak az égből …

" nem volt elég képzett a megvalósításukhoz. Én meg bár képzett voltam, nem volt sem üzleti érzékem, sem fantáziám, hogy mit kellene csinálni. Na, mi ketten összebarátkoztunk. És elkezdtük megvalósítani az ötleteit."

De akkor hogy csináltátok? Hisz egyikőtöknek sem volt üzleti érzéke, se fantáziája, hogy hogyan kell megvalósítani.