Az egyszerű parasztok mint én, így hogy fognak lakáshoz jutni? Mindenki nem lehet programozó/ügyvéd.

Ja és mikor a nagy àr stop lejàr akkor lehet bömbizni:D

Csorkefarhàt akciós az a lényeg az agyatlanoknak😆😆

Minden qrva dràga és egyre dràgàbb lesz

Kérdező keresel egy pipit azt 3 gyereket összehoztok gyorsba és problem solved:))))

A parasztok így szoktàk megoldani azt jó van az😄

Kitanulsz valami jo szakmat es nehany ev gyakorlattal elkezdesz vallakozni. Pl komuves, festo, burkolo.

Vagy kimesz dolgozni nyugatra par evet, osszhuzod a nadragszijat es sporolsz.

Van olyan ismerosom is aki pl tuzoltokent dolgozik, es mellette meg epiti a sajat vallakozasat. Van egy biztos keresete ami nem sok de az midnen honapban megvan. 1 nap szolgalat, 2 nap piheno. A pihennapokon csinalja a sajat munkait. A szolgalati nap ha laza akkor lehet hogy csak tvznek meg alszanak a tuzoltosagon.

Hitel nelkul felejtsd el a hazvasarlast. Legyen meg az onero egy vegyel fel hitelt.

A parasztok simán, de merem feltételezni, hogy nem úgy értetted a parasztot, ahogy én értem.

Szüleid mit meséltek, hogy csinálták? Volt-e bármilyen támogatás, és itt nem feltétlen szülői támogatásra gondolok, államira például...?

Szüleim mikor összekerültek, akkor anyámnak volt 200.000 forintja, apámnak segge kilógott, mert Ő nem úgy jött ki a válásból, ahogy anyám, (ez ált. így van, hogy a férfi az rendszerint a válásból egy szál gatyában sétál ki, de apám meg pláne az a típus, aki könnyen elenged dolgokat). Együtt laktak öreganyámnál nővéremmel, mert Ő már megvolt, aztán ebből a 200.000 Ft-ból és hitelből vettek egy olyan ótvar és öreg parasztházat, hogy azt ma úgy árulnák, hogy telekárban. Erre a 200.000 forintra úgy tett szert, hogy az apjától kapott 40.000 forintot még az első házassága során, és ebből vett egy telket, majd oda építkeztek hitelből az első férjével, mikor majdnem kész lett a ház, akkor váltak, 600.000 forintért adták el a házat, ebből a hitelt visszafizették és így maradt anyámnak 200 ezre.

A parasztházat '88-tól egészen 97-ig "újítgatták". Épült hozzá egy szoba, a tető cserélve lett, de mindez épült haverokkal, anyám és apám is melózott minden hétvégén a házon, a tetőcsere bontott épületfából valósult meg, az ablakok bontottak voltak, a villanyszereléshez bontott szerelvényeket használt fel apám villanyszerelő haverja stb. stb. Így épült az első házuk. Azt hozzá kell tenni, hogy volt mellette egy melléképület, abban laktak addig, amíg épült.

Ki az, aki ezt ma vállalja? És nem úgy akar építkezni, hogy albérletből és kijár néha a helyszínre, majd amikor kész, akkor beköltözik?

Állami támogatás ekkor épp nem volt, ilyen mértékű, mint most meg hát pláne, de félreértés ne essék, ez nem ilyen kormánypropaganda akar lenni, szóval sz-rom én le kinek mi a megítélése a kormányról, nem érzem feladatnak, hogy nekem ezen javítanom kellene, ki kellene állnom mellette vagy ilyesmi... szimplán tény, hogy Ők erre azt mondják, hogy bezzeg

Ők anno nem kaptak sz-rt sem.

Mindketten eü-i dolgozók voltak, apám műtős segéd, anyám ápoló, szóval nem keresték halálba magukat. Az egész gyerekkorom arról szólt, hogy mit nem lehet. Nem zabáltuk fel a boltot. Rendszerint vajaskenyér volt a kaja (ami margarin volt, nem vaj), ha volt parizer, akkor 20 dekánál többet sosem vett anyám. Volt olyan, hogy 1 hónapig nyáron minden este sült szalonnát ettünk, akkor a legcsóróbb kaja a kenyérszalonna volt, ma már nem mondanám annak. No én baromira élveztem ezt gyerekként, hogy összeült a család, a szomszéddal együtt és együtt sütöttük a szalonnát. Felnőtt voltam, mikor közölte anyám, hogy ez azért volt, mert a szomszéd Erdélyből hozott több kiló szalonnát, ezzel indították Őket útnak a szüleik a jobb élet reményében Magyarországra és akkor konkrétan se nekünk se a szomszédnak nem volt pénze semmilyen kajára sem, anyámék adták a kenyeret (nekik még arra volt pénz), a szomszéd hozta a szalonnát. :D Anyám azóta nem tud enni sültszalonnát, ránéz és már felfordul a gyomra. Én imádom!!! Ez ilyen...

Jim Carrey mesélte egyszer, hogy mikor hajléktalanok lettek a szüleivel és egy lakókocsiban laktak évekig, akkor Ő gyerekként ezt úgy élte meg, hogy kempingeznek és tök jól érezte magát, mert szeret kempingezni. :)

Ma nehéz saját ingatlanhoz jutni, tény, hogy igények is változtak és a felfogás/gondolkodási mód, továbbá a fontossági sorrend is változott, de rengeteg nehezítő tényező is van, ez tény! Szerintem az első generáció a tiéd, aki lehet, hogy közel egy életet leél majd albérletben. Nálunk (Magyarországon) ez még nem egy megszokott dolog, s ha visszafelé tekintünk vagy csak azokra, akik nem "egyszerű parasztok", akkor ez baromira elkeserítő...

Nekem úgy van saját házam, hogy én ebben egy baromira "igénytelen" alak vagyok, eleve egyedül élek és egyedül képzelem el az életem hátralévő részét is, mert ha egyedül élsz, akkor az ad egy olyan szabadságot, amit egy idő után egészen egyszerűen féltesz és nem hagyod, hogy bármi is elvegye/felbolygassa. Állt egy 35m2-es kis ház egy tisztességes 3000m2-es telken, (külterület, üdülőövezeti). Ezt megvettem 5 évvel ezelőtt, sikerült megvenni olcsón, fillérre annyi pénzem volt, mint amennyiért árulták, és azóta ezt felbővítettem 50m2-re. Ennyi 1 embernek untig elég! Erre költök minden félretett pénzt, 1-2 hónap és költözhető. Itt mindent én csináltam, víz, villany, kartonozás, burkolás, stb. Rendszerint estig melózom, a hétvégék "szabadok" akkor pedig ezen melózom estig. Évek óta nem volt olyan nap, hogy csak úgy "elheverek", max. karácsonykor.

Kilehet tanulni jó szakmát egyébként, csak pár év gyakorlattal még nem lehet vállalkozónak lenni, hacsak nem arról van szó, hogy az inkább egy foglalkozás, nem szakma! Na de abba tipikusan nem tartozik bele a festő, kőműves, burkoló, inkább a klímás, a riasztó/kamerarendszer szerelő, esetleg az ablakos, ilyesmi. Persze vannak, akik pár év gyakorlat után már vállalkoznak, szó se róla, azok kezét szidják itt (is) rendszerint.

#26: kitűnő írás! teljesen egyetértek vele.

a szüleink, és főleg a nagyszüleink nem jártak étterembe, meg fesztiválozni, és rengeteg munkát ők maguk végeztek el a házon.

Kevés pénzzel is lehet ingatlanhoz jutni ma is, csak azzal rengeteg meló van, és nyilván nem fogsz a romkocsmából metróval hazajárni oda, ahogy a nagyszüleink idejében a saját autó is ritka volt, értem én hogy így 60 évvel visszatekintve az anekdoták alapján nekik olyan varázslatos könnyű idilli életük volt, hát az igazság az, hogy krvára nem.

Kidolgozták a belüket is, hogy legyen hol lakni, legyen mivel fűteni és etetni ruházni a gyereket. Mondjuk nem is voltak 120 kilósak 30 évesem.

18: 450-nek a nettója 299, és azt írta, BETANÍTOTT munkás, nem azt, hogy érettségi és menő szakma.

Kábelek bedugdosása a lyukakba, műanyagok felpattintása és két marék csavar behajtása nálam eléggé a betanított munka kategória. Lakatosként szerintem sosem dolgozott, max otthon hegeszti a kapuját.

Továbbra is kitartok amellett, ha valaki kevesli a pénzt, menjen olyan helyre dolgozni, ahol többet adnak. Ja hogy ezért ki kell mozdulni a komfort zónából, elhagyni a falut/mamahotelt és ez nem esik jól?

Ez egy ilyen játék.