A legfőbb célom az hogy 24-25 éves koromra legyen saját lakásom. Lehetséges ez?

Persze. Opcióid:

1. Annyit keresel már most, hogy megveszed belőle.

2. Örökölsz.

3. Vesznek egyet a szüleid, és meg is van oldva.

1. Valamilyen IT-s szakot végzel egyetemen (info, mérnökinfó, villamosmérnök, stb), amivel alkalmazottként huszonévesen is fogsz tudni keresni mai szinten nettó 4-5-600 ezer körül. Vagy ha nem érzed magad értelmiséginek, akkor nemzetközi kamionos vagy valamilyen egyéni vállalkozó szaki is lehetsz, ezekkel is lehet hasonlóan keresni.

2. Kimész külföldre nyugatraa tőkét gyűjteni és ezerrel spórolni, hogy 3-5-10 év kuporgatás után meglegyen egy magyar lakás ára.

3. Örökölsz valamilyen családtagod halála után.

4. Családtagod halála nélkül támogatást kapsz lakáshoz a családodtól.

5. Hitelt veszel fel.

6. Bevállalsz 2-3 gyereket a pároddal a sok különböző kedvezmény miatt.

+1: A fentiek különböző kombinációi, hiszen a fentiek közül egyszerre egynél többet is alkalmaznak a legtöbben.

Ha nem örökölsz otthonról és nem is támogatnak jelentős összeggel, akkor egy közepesen jó, keresett szakmával kb. 5 év munkát jósolnék. Nekem ennyi idő alatt sikerült összegyűjtenem lakásra, bár több mint a fele önerőt álltam, vehetettem volna 3-4 év után is.

Mondjuk ha az árak ilyen ütemben emelkednek, akkor egyre lehetetlenebbé válik mindenkinek, aki alá nem tol apuci lóvét. Akik arcolnak, hogy nekik 26-28 éves korukra saját ingatlanuk lett, azok vagy 20 éves koruk óta gürizek építőiparban vagy vendégltásban (nem ajánlom, mert az nem élet), vagy család hozzásegítette őket.

Ma már egyre nehezebb és nehezebb lesz egyedül vennie bárkinek lakást.

14. Így van. Bár nekem lett nem rég lakásom 28 évesen családi segítséggel, előtte nekem is kilátástalannak tűnt a saját helyzetem, illetve a rengeteg korombeli barátom és ismerősöm példái ugyanúgy előttem vannak most is. A 30-35 alattiak 90%-ának most is úgy van lakása, hogy a családja valamilyen formában besegített a dologba. Legtöbbször még a jól kereső fiataloknak (havi nettó 300-400-500-600) is lehetetlen a saját lakás, hiszen még ha havi 200-300-at tesznek félre, akkor is gyorsabban emelkednek az ingatlan árak, mint amennyi pénzt félre tudnak tenni.

Magyarország egyre inkább a szétszakadás irányába tart ilyen értelemben ami már most is látszik a fiatalabb nemzedékeknél, hogy vagy 0 lakásod van és lesz is egész életedben, vagy pedig több ingatlanod is van, amiket kiadsz, stb. Hiszen a befektetési célú vásárlásnak semmilyen gátat nem szabnak. Az a középréteg pedig, aki pontosan 1 db ingatlant engedhet meg magának, se többet, se kevesebbet pedig egyre jobban zsugorodik. A panelokból halnak ki az egykori nyugdíjas gyári munkások, akik ma nettó 200-at keresnének és mégis tudtak lakást venni, és költöznek be eladás után a 400-500 körül kereső jómódúbb rétegek, akik ma már csak egy panelt engedhetnek meg maguknak.

15ös: Otthont sokan nem egyedül vesznek, hanem a párjukkal.

Mi is így voltunk pár éve, akkor még nem volt Babaváró se, de ketten, a spórolt pénzünkből pont tudtunk venni egy nekünk tökéleteset.

Idővel majd persze lesz félretett pénzünk, amiből valószínűleg még ingatlanokat veszünk - de nem magunknak, hanem a gyerekünknek. Vagy elég lesz nekik lakásra, vagy csak egy önrészre, azt majd még meglátjuk.

Ez a középréteg, és nem, nem vagyunk kevesen.

A baráti körömben van buszsofőr is meg ügyvéd is, de ők is hasonlóan szépen össze tudják tenni amijük van és boldogulnak.

16. Garzont vagy egy kis másfél szobás panelt legtöbbször nem családalapításra vesz az ember, hanem főleg egymagának egyedülállóként és viszonylag kevés pénz esetén (amennyi a legtöbb embernek van). De ezek ára is iszonyatosan felment, pedig ezekbe nem fér be egy család.

Nem tudom hány éves vagy, de én 28 és a 25-30 közötti mondjuk 100 legközelebbi ismerősöm legnagyobb része egyedülálló. (Férfiak és nők is vegyesen.) Gyerek is csak pár helyen van, de tényleg azt tudom mondani 50% tuti egyedülálló. Én szeretnék majd családot, gyerekeket, ha úgy alakult volna az életem talán már mostanában is lehetne éppen, de nincs párom és azt pedig pláne a távoli jövőnek érzem, hogy valakivel már olyan mély a kapcsolatom, hogy így megosztjuk a pénzügyeinket, mint ti is (bár szépen hangzik számomra). Viszont lakni az egyedülállóknak is kell valahol, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, hogy van egy párjuk és ketten tudnak közösen dolgozni az anyagi célokért is. Lehet neked tök egyértelmű és egyszerű volt egész életedben, hogy szinte mindig volt párod vagy tudtál hamar találni, ha épp nem, de nem mindenkinek ilyen könnyű ez.