20 évvel ezelőtt könnyebb volt saját ingatlan vásárolni?

Nincs olcsóbb időszak. Inkább fizetőképes kereslet hiány. Ha az emberek zsebében sok pénz van, akkor ahhoz igazítják az ingatlanok árát. A válság előtt ugyanolyan volt a kereslet-kínálat, mint válság után(pl.most)

Ezért jó befektetés a minél több ingatlan.

Igen. Ha megnézed 20 éve kik vettek lakást azok a munkások voltak még mindig sok esetben. Ma a jómódú, jól kereső fiatalok sem tudnak lakást venni, a munkások pedig örök albérletezésre vannak ítélve. A panelekből az egykori munkások halnak ki, akik simán megengedhették anno a panelt maguknak. Ma a (fiatal) munkások albérletben laknak, még a panel is az elég jómódú rétegek kiváltsága lett. 35-40 éves kor alatt az emberek 80%-a elfelejtheti a saját ingatlant, hacsak nem kap a családjától valamilyen formában segítséget hozzá. Régen ez nem így volt.

A 2. válaszoló pedig nem ezt akarta mondani, de a válasza erre mutat szintén, hogy Magyarország is ilyen egyenlőtlen ország lesz egyre inkább, hogy vagy 0 lakásod van, vagy pedig van 3-6-X lakásod, amik többségét ugye kiadod. Magyarul eltűnik az a középréteg, aki 1 lakást megengedhet saját magának. A fiatalok között már ez kb. meg is történt.

Pont az akkori ingatlanlufi, túlhitelezés és spekuláció okozta a 2008-as válságot.

Nézd meg hányan bukták egy élet munkáját devizahitel miatt.

35 éve a szüleim 30 éves hitelt vettek fel egy kisvárosi lakásra.

Most egy olyan lakás 30M forint. Most sem tűnik elérhetetlenebbnek, mint akkor.

#3: Most is a "munkások" vesznek lakást, vagyis inkább már házat, mert kegyetlen jól meg vannak fizetve.

Még a segédmunkás is.

Ez valami párhuzamos dimenzió, amiről a 3. válaszoló számol be. Az első két válaszoló írja helyesen. Olcsóbbak voltak a lakások, mint most, de a fizetésekhez képest ugyanolyan nehéz volt ingatlant vásárolni, azaz arányában véve nem volt könnyebb.

Ugyanúgy mindenki hitelből tette ezt meg, és aki a 2000-es évek elején vásárolt, az jó esetben kb. ebben az évben vagy 1-2 évvel ezelőtt tudta le a hitelét, de van olyan, aki még mindig fizeti, sőt van olyan aki erre erősen ráfizetett! Nővérem a tetőtéri garzonlakását tavaly egyenlítette ki, és 2005 környékén vásárolta. Fedezet anyámék háza volt, arra került a jelzálog. Nem állt neki okvetlen felújítani, mivel arra nem volt pénze, úgy ahogy van beköltözött. Barátnője többel tartozik 15 év után, mint amennyit felvett!

Ha még korábbra tekintünk vissza, akkor is hasonlóan nehéz volt a helyzet, édesanyám pl. az első saját ingatlanát építette az akkori férjével. 40.000 Forintot kapott az apjától, 20.000 Forintért vásárolták a telket, és felvettek 400.000 Forint kölcsönt. Ekkor anyám fizetése havi 2500 Forint volt, a férjéé pedig valamivel kevesebb, 1500-2000 Forint körül. Amit már statisztikából tudok, hogy ekkor az átlagkereset 4000 Forint volt, szóval ez sem volt másképp, mint most az "átlag"keresetet illetően. Falun éltek, így a mai falusi ingatlanárakkal kell ezeket az összegeket összehasonlítani! Belemehetek olyan részletekbe is, hogy ez a ház bontott téglából épült, a tégla pedig egy akkor elbontott középületből lett elkunyerálva azért cserébe, hogy elviszik és összetakarítanak. A falak kilettek döntve és anyám meg a férje oda kijártak meló után és hétvégén. Ekkor egy garzonban voltak albérlők. Kőműveskalapács, hokedli és pucolták a téglát hetekig, majd a sittet belapátolták konténerekbe. A tető szintén az itt bontott gerendákból épült fel! Az első évben 1 szoba készült el, az vált lakhatóvá, és beköltöztek, hogy az albérletet ne kelljen fizetni. Fűtés/főzés kályhával, fürdés lavórban. Épp hogy megépült a ház, elváltak, eladták a házat kb. 600.000 Forintért, a tartozást kiegyenlítették és maradt mindkettejüknek kb. 100.000 Forintjuk.

Anyám és apám közös háza pedig egy már akkor kb. 70 éves parasztház volt, amit 87-ben vásároltak és amit ebből a 100.000 forintból vásároltak. Szülői segítség nem volt, apámék nagyon szegények voltak. Ismét hitelt vettek föl, 500.000 forintot és abból lett "felújítva", ami kb. 3 évet igényelt, mert mindent apám és anyám csinált, értsd anyám is ugyanúgy hordta a téglát, keverte a falazót, a betont stb. Egyedül a tetőnél voltak jelen szakmunkások azt ácsok csinálták, ugyanis beázott a tető, az első évben minden esőnél futkostak akár éjjel is anyámék lavórokkal meg vödrökkel mint valami magyar tragikomédiában! Ehhez további egy szoba lett hozzáépítve (nővéremnek). 99-ben adták el, 4.500.000 Forintért, ebből ha jól emlékszem a hitel egy részét még vissza kellett törleszteni, és vettek egy szerkezetkész, de újépítésű házat 2.500.000 Ft-ért. Ebben egy szoba volt lebetonozva, azt laktuk ketten nővéremmel, anyámék a tetőtérben aludtak őszig, a tetőtérben semmi nem volt, csak a gerendák meg a cserép. A maradék pénzből annyi bírt megvalósulni, hogy le lett betonozva a földszinten az összes helyiség és elkészült a fürdőszoba, továbbá a gáz bevezetésre került. A fűtési rendszer kiépítésére már kölcsönt vettek föl szüleim. Télen leköltöztek a padlástérből és a nappaliban aludtak, aztán így eltelt két év, majd még egy kölcsönt felvettek és így készült el a tetőtér, abban 2 szoba és egy fürdő, nekem meg nővéremnek. Ebben a házban (is) mindent apám csinált, amit meg nem Ő, abban a projectben segédmunkásként volt jelen. Másképp működtek a dolgok, szívességeket is tettek egymásnak az emberek, és nem beszélünk nagy időről, csak 20 évről, a 2000-es években is még így voltak bekötve az idősebbek. Úgyhogy a villany az gyak. anyagárban lett leszerelve, apám haverja villanyszerelő volt, a kapcsolók, konnektorok pedig elbontott szerelvények voltak, a haverja bontotta el régebbi szerelések felújítása során. Nem csak ebben voltak másképp bekötve az emberek, hanem abban is, hogy ez így elfogadható volt! Bontásból származó dolgok! Ma? Vesszük okvetlen! Milyet veszünk anya, itt a katalógus, válasszál? Milyen legyen csontszínű vagy fahatású, virágos, lila? Azért ezt is érdemes lenne felismerni, hogy az igényekben is teljesen máshol tartunk és akkor is, a szüleinknek is lehetett volna nagyobb igénye (mert volt más is!) csak hogyhogy nem a k... életbe az igények a pénztárcához igazodtak, szóval nem az volt, hogy nézte és ezt nem vehetem meg és ugyan miért nem vehetem meg, miközben más megveheti és áh... hagyjuk akkor a p...ba az egészet, sz-rok bele, nekem ez sosem lesz, el se kezdjük! Hanem az volt, hogy jó lesz ez is! Jó ez ide nekem! Funkcionál? Igen! Akkor jó lesz!

Szüleim ezt a két hitelt tavaly fizették ki, tavaly jött az utolsó csekk.

Szóval régebben sem volt egyszerűbb a helyzet én úgy látom, azonban talán bátrabbak voltak szüleink vagy akár felelőtlenebbek (egyesekre biztos ez is elmondható). A Mi generációnk meg ebbe született bele, hogy a szülőknek tartozása van, amit fizetnek, amivel minden hónapban számolni kell s hacsak nem volt a gyerek ebből kizárva, akkor Ő is pontosan tudta és látta, hogy ez nem kis teher! Talán ez és az általad említett válság időszaka az, ami megreformált minket és ezért látjuk másképp a dolgokat. Egy teljesen más hozzáállás okán látjuk úgy, hogy egyenlő a lehetetlennel az ingatlanvásárlás.

Nővérem külföldön él, ott vett ingatlant, hitelből, most 40 évesek, kb. 60-65 éves korukig törlesztik majd ezt a hitelt. Gyak. nyugdíjas korukra lesz az övék, de ott az ingatlannak elképesztő ára van és ára lesz is, 25 év múlva is, ha eladják és hazaköltöznek azzal is jól járnak, ha kiadják és hazaköltöznek, azzal is, de lesz annyi a nyugdíjuk, hogy ott éljék le nyugdíjas éveiket is, azonban én úgy gondolom, hogy hacsak nem fordul a világ, itthon kiemelkedően jó nyugdíjas évek várnak rájuk. Mindkettejüknek van itthon 1-1 lakása, ami üresen áll, nem adják ki, mert nehéz ilyesmit külföldről intézni, de mindként lakás kölcsönből lett vásárolva.

Én 2016-ban vásároltam egy külterületi ingatlant, ami gyak. hátránnyal nem jár, csak előnnyel, pár percre van a várostól. Ehhez építettem hozzá, továbbá a felújítás még mindig tart. Ebben kölcsön nincs, és nem is lesz, mert nem vagyok hajlandó kölcsönt felvenni! Visszacsatolva arra, hogy az igények mások. Az én hülyeségeim, amik viszik a pénzt, de ezelőtt 30 évvel azt mondta volna egy átlagember rám, hogy ez totál hülye... Leburkolom a falakat gipszkartonnal, mert elégedetlen vagyok az előző tulaj által végzett vakolással. Maradhatna ilyen görbe is, sőt még azt glettelni sem volna muszáj, úgy ahogy van, ahogy elkészült régen, az is fal! Maradhattak volna a régi nyílászárók is, de hát az új jobban zár. Maradhatna a padló olyan görbe, amilyen most, szőnyeg és az beveszi az egyenetlenségeket. Nem! Én lamináltpadlót szeretnék, ahhoz viszont aljzatkiegyenlítés kell. Abból pedig nem a legolcsóbbat, mert az nem tetszik külalakra! Áll szüleimnél annyi csempe és járólap, amivel a fürdőt készre lehetne burkolni, de én vettem csempét, mert azt néztem egész gyerekkoromban szüleim házában a fürdőben és a frász kerülgetne, ha ugyanez kerülne fel nálam! Erre azt mondták, hogy hülye vagyok és hát igazuk is van! Ez csak pár dolog a rengetegből...

Szerelvényből nem a legolcsóbb, egyértelmű. Az elmúlt 15 évben bontottam már annyi szerelvényt, hogy abból 10 házat újra lehetne szerelvényezni, de mindig kidobtam. Hányinger kerülget a kontállux szerelvénytől. No és akkor így mennek a milliók... huss! Az első 5-6 munkaévemben a fizetésem elsöprő többségét nettó hülyeségekre költöttem. Míg azokban az években anyám már férjnél volt, apám már nős volt, albérletben éltek, sőt útban volt az első gyerek! Én? PC, TV, fesztiválok, ilyesmi, egy fesztiválon 1 hét alatt simán elvertem másfél-2 havi fizut!

Figyelj, s ha ezt így levezetem azoknak az ismerőseimnek, akik albiból sírnak, hogy nincs semmilyük vagy azoknak, akik építkeznek/felújítanak de sírnak, hogy minden milyen drága és nincs pénzük rá és megvan rekedve a project stb. akkor megvannak sértődve! Vérig sértődnek ezen, hogy hát menjek a p---ba, hogy úgy gondolom hogy az normális volna, hogy bármi bontott vagy maradék vagy ilyesmi bekerülhet az Ő házukba, vagy azért menjek a p---ba, hogy úgy gondolom, hogy Ő még meló mellett tudna egy építkezésben részt venni! S hogy ez mennyi gond és kinek van ehhez idege stb. stb. és különben is a 20-as éveiben élni akart és nem bánja, hogy élt, és gyerek? Normális vagy? Ide? Ebbe a gányba?

Nem gondolom úgy, mert én sem vagyok másképp, nekem sem kell gyerek, én sem használok föl semmit sem, ami maradék, annyival vagyok csak más, hogy én megcsinálok magam mindent meló mellett! Ezt csak azért, hogy értsük meg, miért mehetett látszólag könnyebben régen.

Van olyan haverom, aki az előző feleségével vásárolt volna házat, és azon parázott, hogy amit az apósa lazán ledarált, hogy fiam ezt meg azt meg amazt majd mi megcsináljuk, mintha az teljesen természetes lenne és az öregnek az is volt, havert meg már ennek hallatán verte a víz meg kiszaladt a vér az ereiből, hogy Ő ezt? Hogy ezt majd neki kell és hát az kizárt, tök hülye az öreg, én biztos, hogy nem...

#7: A nagy multicégek és közalkalmazottak kivételével gyakorlatilag sehol nincs 100%-ra bejelentve az alkalmazott.

Akinek meg olyan a szakmája, hogy vállalkzóként 5x annyit keresne, de mégis marad alkalmazott, az vagy szakmailag 0, vagy simán szerencsétlen.

Én azt látom, hogy ma nagyon sokan úgy gondolják, hogy nekik minden "jár". Fesztiválkáról drága romkocsmából hazaesve vapelget és siránkozik az iPhoneján, hogy nincs pénze lakást venni. Kinek mi a fontos.