1 hete költöztünk és nem érzem otthon magam, ez normális?

Igen. Így voltunk. Megtetszett a ház, mert elég szűkös volt a pénzügyi keret, és ebben a kategóriában nagyon gyér volt a kínálat, és azok közül ez volt a legjobb. Megvettük, kifestettük, de mikor beköltöztünk, szinte azonnal éreztük, hogy nem szerettük, nem volt kényelmes, csak a hibáit láttuk. Meg is bántuk, hogy megvettük. Mert lakva más volt, mint megnézve. Pár hétig laktunk ott, szerencsére vissza tudtunk menni a régi helyünkre, mert azt nem adtuk el. Ez ugye a ritkább eset. A régi se tökéletes, sőt. De annak már megszoktuk a hibáit (van bőven). Az újnak is van rengeteg, de esélyt se adtunk neki. Most még gondolkodunk, mi legyen. Eladjuk, vagy ha nem kel el belátható időn belül, akkor hozzányúlunk és átalakítjuk.

De ez kicsit más helyzet. Mert ha nem lett volna hova visszamenni, akkor az más. Lehet, hogy megszoktuk volna, vagy még jobban megutáljuk. És átalakítani is nehezebb, ha benne lakik az ember.

Szóval szerintem gyakori, hogy az új ház nem nő azonnal a szívünkhöz, főleg, ha "nem volt jobb" alapon veszik.

Kérdező, mi a helyzet azóta?

Mi egy hónapja költöztünk be a házunkba és még nem érezzük, hogy ez az otthonunk 😔

Köszönöm a válaszod! 😊

Nekünk megmaradt a lakásunk is, szerencsések vagyunk, hogy így tudtunk házat venni.

Hiába álomház, nagyon meg kell szoknunk az új életet.

Én most 6 éve lakom az "új" helyemen és képzeljétek, hogy annyira megváltozott a környezet, meg minden, hogy már nem találom itthon a helyem. Nagyon tanácstalan vagyok. Kb 1-1.5 éve kezdődött és most érzem azt, hogy ha nem lenne a párom és a kéz cicank, én fognám magam, és hazaköltöznék.

Már szó volt róla, hogy a hazfelujitas után (ami kb 5 éve tart) elköltözünk, olyan helyre, ami közelebb van a szüleimhez. De nem tudom, hogy ez mikor lesz. Újabb 2-3-4-5 évet biztosan nem bírok ki.