Miért éri meg bárkinek is kertes házat vásárolni vidéken ahelyett hogy belvárosban élnének?

Elmondtad a vidéki ház kontráit, de a belvárosnak is van rendesen... Büdös, koszos, nagy a tömeg, zajos, szmogos, bármit csinálnak a szomszédaid, azt hallod a lakásban, rohadtul drága az albérlet, ha sajátot veszel, akkor annak árán már kétszer akkorát veszel vidéken.

De ez igazából tök relatív, ki mit preferál, nem lehet eldönteni, melyik a jobb és rosszabb.

Csak egy kis apróság:

Ti, vidékiek (és külvárosiak) könnyen eltűntök idegenként, inkognitóban a névtelen és arctalan belvárosi albérletdzsungelben... de tudjátok, aki ott nőtt fel, annak ugyanúgy függöny mögül mindent lát, mindent hall, mindent tud öregasszonyok ("mekkorát nőttél", "hogy van a kedves édesanyád", mikor házasodol már", "mért nem házasodol már") tucatjain keresztül kell vergődnie, mire leér a földszintre, míg bevásárol egy boltban, vagy míg megtesz két sarkot a Nagykörúton. Nekünk a troliban, metróban, villamoson is akad mindig köszönnivaló (meg egy kis magyarázkodnivaló, mért nem házasodtál még meg), ez van, ha csak odébb nem mész két-három kerülettel... Volt osztálytársak százai mindenfelé. Attól, mert egy téren 100 emberből 95 turista és albérlő, "névtelen kitöltőanyag, forgatag" a maradék 5 között még ugyanúgy folyik az a bizonyos szociális élet. Sajnos. De nyugi, te ennek valóban nem leszel a részese. Mindig irigykedtem, milyen lehetne a pesti belvárosban idegenként mászkálni, úgy, hogy nem kell minden huszadik szembejövő öregasszonynak csókolomozgatnod a Nagykörúton, és magyarázkodnod, hová mész, és miért...

Gondolom kamasz vagy, legalábbis azt sejtem a fogalmazásból. Ennyi idősen kb. ugyanezen a véleményen voltam. Most 32 éves vagyok, és csaladi házban élek. 120 nm, 500 valahány nm kerttel. Nem egy hodaly, de bőven kényelmes két gyerekkel. A kert igen, munka, de mi imádjuk, hogy van, sokat sütögetünk, grillezünk, a gyerekekkel értelemszerűen pláne ki van használva, sokat vagyunk kint. És most a maradjotthon idején milyen jó, hogy nem vagyok bezarva egy szűk lyukba velük.

Én személy szerint nem akarnék a belvárosban élni. Koszos, budos, zsúfolt, sok tahó ember liheg folyton a nyakamba. Az emberek egymás hegyén-hátán, állandóan alkalmazkodj, közben valaki valamivel tuti zavar, meet athallod a társashazban. Nagyon hangos, mindenki mindig rohan meg idegbeteg. Elhetetlen szerintem, százszor inkább a ház. A lakások kicsik, szűkek, szerintem borzasztó. Ami a vásárlást illeti, én netről rendelgetek, kaját meg egy honapban egyszer elmegyunk autoval nagy tételben venni, mindig van itthon minden. Ezt szoktuk meg, nekünk nem kényelmetlen egyáltalán.