Van-e trehány ismerősöd?

én sem vagyok egy mintapéldány :) viszont van 2 olyan barátnőm is, akinek olyan kecója mintha most jött volna az Ikea katalógusból.

ha már térdig áll a gané itthon, akkor átmegyek, és kicsit példát veszek.

az egyik lány megfenyegetett, hogy átjön és élre vasaljuk a lakást. na, úgy betojtam, h azonnal elkezdtem takarítani, pakolni. :)

ha budapesti vagy, akkor átjöhetsz körbenézni, lehet h adhatok némi motivációt :)

Én is az vagyok. Jobban mondva azzá lettem.

Belefáradtam, hogy mindig pöpec legyen a lakás, és csak én tegyek érte.

Én kb már alszok, mire a férjem jön lefeküdni, de még alszok, amikor elmegy. (a hét 4 napján, de a többi sem sokkal különbözik)

Az összes hamutartóban hegyekben áll a dekk, üres sörösdobozok az asztalon, a koszos gatyája a nappaliban a heverőn, még a kaját sem rakja vissza a hűtőbe. Mindenféle papírok szanaszét, aztán éjjel jut eszébe, hogy leugorjon a boltba, bevásároljon (olyanokat, amiket nem is kéne)és mindig más helyre teszi le a szatyrokat, elpakolni meg nem pakol. Aztán neki áll sütni-főzni és nem könnyíti meg annyival sem az életemet, hogy legalább hideg vizet engedjen a nokedlis tálba. Nem azt várom el, hogy takarítson, mert azt megteszem én, hamár most épp sincs munkám, de legalább "alapvető műveleteket" végrehajthatná. De így is reggel másfél-2 óra megy el az életemből, amíg eltüntetem a rumlit amit hagyott. Aztán mosok-főzök-mosogatok...stb és el is ment az egész nap.

Úgyhogy rájöttem arra, hogy sz@rok az egészbe, úgysem jönnek hozzánk sűrűn vendégek, akkor meg minek törjem össze magam. Majd ha egyszer kérdőre von, akkor elmesélem neki, hogy mivel van tele a hócipőm, és még meg is toldom annyival a dolgot, hogy csak 1 hétig fogom művelni azt, amit ő csinál, aztán takaríthat meg pakolhat utánam.

Van, sajnos a saját anyám :(

Kb. 25 éves koromig vele laktam, nem is tudom hogy bírtam egyáltalán olyan sokáig! Csak akkor volt rend és tisztaság, ha én megcsináltam.

Anyám mindent ott rak le, ahol éppen gondol egyet és hihetetlen, de van vagy 20 táskája, magyarul a lakás szinte minden pontján van egy elszórva és ebből kifolyólag mindig keresi valamijét. Olyan nincs, hogy amikor ő indul valahová, csak felkapja a táskáját és megy, mert mindig rájön, hogy még vagy 5 táskából kell összeszednie a cuccait, amivel elmegy vagy félóra, így mindig-mindenhonnan elkésik.

A másik dolog pedig, hogy a szüleim nem a konyhában, az asztalnál esznek, hanem a szobájukban, az ágyon/fotelban ülve, persze tv nézés közben, amikor pedig végeznek, akkor az üres tányért leteszik az ASZTALRA és kész. 3 naponta mosogatnak kb, így az asztalon mindig hegyekben áll a mosogatnivaló. Na meg tényleg mindent a konyhaasztalra tesznek, így sosem tudunk leülni oda.

Ja meg az is nagyon gáz, hogy a megfőzött kaját sokszor nem pakolják el a hűtőbe, hanem kint marad, néha napokig is és ott büdösödik...

Ettől függetlenül szeretem őket, csak olyan rossz ezt látni, hogy így élnek. Viszont annál jobb hazaérve látni, hogy még ha nincs is nálunk patikatisztaság és derékszög-párhuzam, de le lehet ülni az asztalhoz bármikor, nem ragad a padló és nincs lepisilve-lekakilva a wc :)