Neked/nektek kellett gyerekkorotokban házimunkát végezni?

8 éves koromban lett saját szobám. Azt nekem kellett rendben tartanom. Így utólag örülök ennek, mert saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mi az a rendetlenség :-), és megtanultam értékelni a rendet, és vigyázni rá. Emellett sokszor igyekeztem segíteni anyunak mosogatni, törölgetni, stb... A gyerekemet is erre fogom tanítani, ugyanígy, ahogy velem csinálták. Meg kell tanulnia hogy mi a rend, és legyen igénye is rá.

35 F

Kellett. Eleinte csak odavett maga mellé (már amikor nem vegyszerrel dolgozott), és mondjuk söpörgettem a kisseprűvel vagy fejtettem a borsót, szóval ami nem veszélyes egy kisgyereknek.

Később egyre több munka lett az én dolgom, teríteni, mosogatni, port törölni, stb.

A nagyobb munkáknál (befőzés, nagytakarítás, építkezés) is mindig ott kellett lenni és a felnőttek keze alá dolgozni.

Szóval igen, eléggé befogott. De érdekes, nálunk olyan, hogy a saját szobám takarítsam ki, soha nem volt. A családban felosztottuk a munkákat, és mindenki mindenhol megcsinálta az ő részét. Tehát aki porszívózott, az minden szobában porszívózott, aki felmosott, az is járt a nyomában és mindenhol felmosott. Ez így sokkal hatékonyabb, gyorsabb.

Nem, se takarítani, se főzni, semmit, csak azt mondta, hogy a tanulással és a sporttal foglalkozzak.

Jól meg is lettem szivatva.

Ahogy elkerültem otthonról, egy egyszerűbb kaja főzése is nehézségekbe ütközött, rendeteget költöttem arra, hogy a wc-nek főzzek, a készételek meg drágák voltak.

"Kedves emlék", ahogy szaladok a gáztűzhely felé, mert kifutott az étel, majd ebben a pillanatban a vízzubogásból jöttem rá, hogy a mosógép nem a kádba, hanem a fürdőszoba kövére ürít. Ja, és borsólevest is szénné lehet égetni....

A férjemtől tanultam meg főzni, és volt hogy hajnalban fel kellett kelteni, mert a gömbölyödő pocakomra csak egy nadrág volt jó, de azt ki kellett volna vasalni. Én meg kétségbeesetten kértem hogy segítsen, mert hiába tologatom a vasalót a nadrágon, ugyanolyan gyűrött marad...

Szóval velem jól kitolt anyukám azzal, hogy meg akart kímélni. Én a lányaimat már nem így nevelem, nincsenek agyondolgoztatva, de pakolniuk kell, és a koruktól függően egyre jobban be lesznek vonva a házimunkába. Sőt, hamarosan a számlákat is megmutatom nekik, hogy milyen költségek vannak, stb.

szeretek takarítani. erre a nagyim nevelt rá :D 12-13 évesen már simán porszívóztam, erre biztosan emlékszem.

mosogatni már 10 évesen beállítottak, akkor még szerettem :D büszkék is voltak rám nagyon, h jól, szépen csinálom.

kádsúrolás, komolyabb vegyszerekkel való dolgozás olyan 14-15 évesen történt először asszem.

főzni tudok, ha elémtesznek egy szakácskönyvet, de sajnos az ízeket nem mindig találom el olyanra, h azt mondhassam rá, hogy ebből akárkit szívesen megkínálnék.

szerintem az a normális, ha egy gyereket, már tini korától ránevelünk az igényességre és a tisztaságra. így később sem kell szégyenkeznie sem a leendő párja, sem a saját lakásába érkező vendégek előtt sem.

a főzés meg egy olyan dolog, h vagy van hozzá érzéked, vagy nincs. persze, mindenki tud alap szinten főzni valami egyszerűt, és ehetőt, de a komolyabb kajákhoz több affinitás kell.

Nem kellett, de magunktól csináltuk. Mikor kikeltünk reggel az ágyból suli előtt elraktuk így teljes rend maradt utánunk, mi készítettük magunknak a suliba való kaját(mi még otthonról vittünk szendvicset), és megtanultuk hogy időre kell kelni, mert óra ébresztett mivel akkoriban még nem volt telefon mindenhol és a suliból mégsem késtünk el. Volt olyan osztálytársam aki utána munkatársam lett, és reggeli előtt beszélgettünk ki mit hozott enni, Ő meg válaszolta nagy büszkén hogy nem tudja mert az anyja csomagolta be. Akkor 17 éves volt.

Így sokkal jobb, mivel apum korán meghalt anyum is beteges kórházban is volt többször mégsem kellett a rokonságnak szomszédoknak ellátni bennünket, mert tudtunk főzni és mosni ( keverőtárcsás nem automata). Nem kell kötelezni, de valamennyire azért szokja meg.