Hogy szabaduljak meg a lomoktól(leginkább lélekben)?

Magam fajta palival kellene összeköltöznöd, én meg mindent betegesen hajigálok kifele.

Apránként észrevennéd, nincs ezazamaz. :)

Nekem lett egy filozófiám erről, ami annyi csak, hogy úgysem emlékszem rá, mi van itthon, és mivel már számtalanszor megvettem azt, amiből van már vagy 5 darab a kamrában, ott telt be a pohár...

Mindent csukott szemmel bepakoltam zsákokba, és mentek a szeméttelepre.

Fotózd le őket lomtalanítás előtt egy digitális fényképezőgéppel. Aztán add el, dobd ki a sok lomot. Nosztalgiázni fényképek alapján is lehet. És a fotók egy zsebedben elférő diszken is elvannak. Cserébe lesz tered, nem szégyellsz barátokat hívni, rendet tudsz rakni nem csak fizikálisan a lakásban, hanem a fejedben is, és lesznek új élmények, nem kell a múltban letapadva búsongani...

Nem lesz egy gyors meló, lehet betart 1-2 hónapig, de új korszaka nyílhat az életednek!

Az, hogy ezt a kérdést itt feltetted, már jó jel. Mert zavar téged is. Szívós naponkénti aprómunkával tessék megváltoztatni a környezetedet. Sikerülni fog! Drukkolok én is!!!

Én is hasonló cipőben járok. Tegnap elajándékoztam egy szerszámot, amit utoljára 1991-ben használtam (nagyon jól esett).

Én időnként leülök egy szekrény vagy fiók elé. Egyenként kézbe veszem a dolgokat. Mikor használtam utoljára? Mikor fogom legközelebb. Ebből a kérdésből megvan a válasz, hogy vissza kerül e a helyére. Ha még használható akkor a ki örülne neki? a kérdés. Ha senki, akkor családsegítő vagy kuka.

Nálam az indította be a folyamatot, hogy hozzám került két barátom örökségének egy része. Vigyáztam rá, mert nekik érték volt. Pár hónap alatt rájöttem, hogy ez rendben van, de nem férek el. Akkor elkezdtem így selejtezni. Hidd el, annak is van öröme, hogy megtelt egy kuka (meglepődtem, de ennyi még a lakásban nem látszik), hogy van egy kis helyed, hogy valaki örül annak, amit adni tudtál...

Nagyon jó, hogy már ilyen gyorsan tudtál lépni.

A fotó ötlet roppant jó. Azt kell tudatosítanod magadban, az emlékek nem a tárgyaktól vannak, hanem a fejedben. Ott megmaradnak kézzel fogható dolgok nélkül is.

A nem emlékekkel meg én is azt szoktam, hogy átgondolom mikor használtam utoljára, és mekkora esélye van, hogy fogom még valaha. Érzelemmentesen! Pl. ha elraktam egy csillárt mikor vettem helyette újat, átgondolom fel fogom-e még azt rakni valaha. Ha megreped vagy bármi történik a mostanival, azt rakom-e helyette fel, vagy már úgyis túl régi divatú, nem tetszik, van bármikor pénzem újra...