Kedves hölgyek! Hogy birkóztok meg a család táplálásával, hogy mindenki kedvére való legyen az étel, a mennyiség és az étkeztetések száma?

Nálunk anya hétköznap főzött vacsorát, de nem mindig (az iskolai menzán ettünk meleget). Hétvégén azért jellemzően volt ebéd. Aki éppen nem szerette azt az ételt, az ehetett hideget helyette. Ételérzékeny nem volt a családban.

Az a benyomásom, hogy egy kicsit be vagy csavarodva. Próbálj meg megnyugodni! Nem fog senki éhenhalni. És nem is kell mindenkinek tökéletesen megfelelned! Ha valaki húzza a száját, akkor te vond meg a vállad, és kész. Főzz mindig olyat, amit te szeretsz, és akkor biztos nem volt hiába :-) Erősítsd meg az önbecsülésed, vetkőzd le a magaddal szembeni lehetetlen elvárásaidat és perfekcionizmusodat, és azt se hagyd, hogy mások megmérgezzék a kedved. Keress tippeket, hogy hogyan teheted egyszerűbbé az életed. Persze, a fagyasztóból felengedett étel nem olyan finom, mint a friss, de ha valaki nem bírja mondjuk az oregánót, akkor el fogja tudni viselni, hogy egy héten egy alkalommal lasagne helyett a fagyasztóból kivett töltött káposztát vagy szilvás gombócot kell ennie. Ha nem tetszik neki, akkor sem kell letorkollni, hanem kedvesen elmagyarázni, hogy neked sajnos sok munka ennyi emberre ennyi félét főzni, de természetesen meghallgatod, ha alternatív javaslata van.

(Előző válaszoló vagyok)

Ki mit szeret: nálunk egy táblázat van (volt) kiragasztva az egyik szekrényajtóra a konyhában, így szükség esetén bármikor ellenőrizni lehet.

Elfelejtek valamit venni: ilyen ritkán van, mert listával megyek. De van, hogy nem kapok valamit. Akkor improvizálok, és anya is ugyanígy tett. Sőt, inkább az otthon levő dolgokból találom ki, mit főzzek, nem aszerint vásárolok, ez a ritkábbik eset.

Nálunk nem volt és nincs válogatás. (3 felnőtt, 2 gyerek)

Nem azért mert én ezt parancsolom, hanem mert nagyon jól főzök és mindenki mindent jóízűen elfogyaszt. Van kiemelt kedvence mindenkinek, de ettől még mindenki minden megeszik.

Senki nem allergiás semmire, így nem gond a főzés.

Naponta főzök, hétköznap sajnos este eszünk főtt ételt, de ebből viszünk apukámnak másnapra ebédet.

Hétvégén az ebéd a főétkezés, reggeli-vacsora hideg.

Őszinte leszek, én nem bírnám elviselni, ha az életem a konyháról szólna a családtagok egyéni, ilyen-olyan igényei és hisztijei miatt.

Hogy mi lenne a megoldás egy olyan családdal mint a tiéd, elképzelni sem tudom, nagy valószínűséggel a Dunának mennék!...de erősen gyanítom, hogy ezt az állapotot te idézted elő.

Nálunk mindenki azt eszik ami van,vagy ha nem jut elvitelre /munkahelyre/ akkor vásárol magának.

Nincs ételallergiás a legszűkebb családban.

Maximum 2 órát vagyok hajlandó eltölteni a konyhában beleértve az elpakolást!

Mindig abból főzők amit találok.Karácsony előtt egy hónappal hűtőt takarítok,a fagyasztott cuccokból kb 3 hétig elfőzőgetek de nem marad benne 1 évnél régebbi termék!

- anyám csak ebédet főz (ha van otthon valaki). Ha főz valami olyat, amit valaki nagyon nem szeret, akkor esetleg kétfélét, de az nagyon ritka. (Ilyen általában akkor van, ha van maradék előző napról, de nem elég mindenkinek, akkor kihasználja, hogy frissen olyat főz, amiből valaki úgysem kérne, és akkor az megeheti az előző napit.)

- reggeli, vacsora általában hideg, ha valaki(k) meleget szeretn(ének), akkor maguk intézik. Ez igaz a reggelire és a csomagolt ételekre is, kivéve, ha az adott családtag nagyon hajszolt, de ez is ritka. (Pl. egyszer-egyszer van, hogy este 8-9 után érek haza, és másnap hajnalban indulok, ha előre megkérem, akkor készít nekem csomagolható kaját)

Kedves kérdező!

Legyél csak házi-rabszolga, és viseld a kárát ha kényeskedésre szoktattad a családodat.

Amúgy nem tűnt fel, hogy már egy ideje Isaurának szólítanak odahaza??

:)