Ti laknátok olyan lakásban ahol az egyik nagyszülőd meghalt?

Engem nem zavarna.

Egyébként első lakásom pont olyan volt, ahol a benne lakó néni a lakásban halt meg. Igaz, nem a szobában, hanem a WC-ben. A WC-ülőke új volt, azt megnéztem. ;-)

Én elég érzelgős típus vagyok. A nagyszüleim házában a nagypapám halála után amíg megvolt a ház mindig fura érzéssel ültem le abba a sarokba a fotelbe, ahol a nagypapám halt meg, illetve ahol egykor az ágya volt. Az ágyat a nagymamám "babonából" kidobta és átrendezte a szobát.

Jó kis ház volt, de az ország olyan területén, ahova nem költöztem volna. Ha jó helyen van és örökség címmel megkaptam volna, én nem lettem volna rest rákölteni 4-5-6 milliót, hogy olyan ház legyen belőle, amilyet szeretnénk. Mivel ez teljes felújítás, tégláig, betonig csupaszítás, falbontás lett volna, ezért a legkevésbé sem zavart volna, hogy a nagyszüleim ott haltak meg. Sőt. Inkább kellemes érzés, hogy rám maradt az életük munkája és én tovább csinosíthattam, megőrizhettem azt még 20-40-60 évre legalább.

A régi, retro formájában nem szívesen költöztem volna be, ott minden rájuk emlékeztetett volna, ami megkeserítette volna valamelyest a mindennapjaimat. Mindig a múltban éltem volna, éreztem volna a hiányukat, rámtörtek volna a gyerekkori szép nyári emlékek.

Sokat gondolkoztam ezen, amikor felmerült a lehetőség, hogy oda is költözhetnénk akár és én abszolút így éreztem. Viszont mivel nem volt kedvünk Budapestről Miskolcra költözni, így inkább megvált a háztól a család. Egy lelkész vette meg, aminek kifejezetten örültünk.

Ez egy baromi jó lehetőség, formáld át a gondolataidat róla. Újítsd fel a lakást, kapjon új burkolatot, új, modern festést/tapétát és a szép emlékek járjanak a fejedben, ne az az egyetlen borzasztó nap! Légy hálás a nagymamádnak, hogy lehetővé tette az élete munkájával, hogy neked most van hol laknod.