Laknátok a párotok szüleivel egy kerthelységben?

A szekrényemben turkálástól eltekintve, nekem a többi amit felsoroltál érdektelen. Különösen abban az esetben, ha saját ingatlanra gyűjtünk, mert az az albérlet fizetése mellett lehetetlen. Ezért a válaszom, igen laknék, de megkérném, hogy ne molyoljon a szekrényemben.

Valamit valamiért!

Hát, a jópofizás része tényleg nem annyira jó, nálunk ráadásul eléggé túlgondoskodók, minden nap hoznák a kaját, de szerintem még a reggeli kakaót is :) Ezt a részét nem bírnám jól.

Viszont azért az nagyon jó lenne, ha be lehetne osztani a főzést, 4+ főre sokkal gazdaságosabb, mint kettőnkre. Lenne segítség mindig a gyerekkel, sokkal szabadabban ki tudnánk mozdulni. Lenne segítsége a feleségemnek, amíg én dolgozik, ő pedig otthon va na babával.

Én úgy nőttem fel, hogy nálunk lakott a nagyi. Mindig volt, aki vigyázzon ránk, főzött, mosott, takarított, hatalmas segítség volt a szülőknek (természetesen nem bejárónőként volt tartva, hogyha így jönne le).

Szóval azért nézni kell a jó oldalt is, de ha a te életstílusodba nem fér bele, akkor teljesen érthető, ha nem akarsz így élni.

Így nyilván ne. Én ezek ellen erőteljesen tiltakoznék, nekem aztán senkivel nem lenne jó kapcsolatom, aki bármilyen dolgomba beleszól, erre érzékeny vagyok s még gyermekkoromban a saját anyám is tisztelte a saját kis köreimet. De eleve szeretem a teret, szó szerint és átvitt értelemben is.

Normális ember szerintem ok nélkül nem kutakodik mások szekrényében.

Így én sem élnék. Anyósommal amúgysem, mert gyorsan egymás agyára mennénk.

A szüleimmel élnék, mert ők tudom, hogy képesek tiszteletben tartani a magánéletünket. Nem alkalmatlankodnának állandóan és pláne nem turkálnának a cuccaink között.