Pesti panelből vidéki házba? Szokjam meg? Nem parasztosodok el?

Ha nem tetszik, haza lehet költözni. Azt mondod nincs keresetetek a barátnőddel. Akkor téged ki tart ott el? Miből újítjátok fel a házat?

Egy házat is szépen ki lehet csinosítani (sőt), de most legalább megtapasztalod, hogy az "álomlakás" nem az ember ölébe pottyan, hanem bizony nagyon keményen meg kell dolgozni egy új konyháért, egy új fürdőért, egy új bármi másért...

12 éve lakom egy város melletti kis faluban, vidéken. Mindig van mire gyűjtögetni, van mit felújítani a házon, ha más nem, akkor a "zöldebbé tételén" dolgozunk. Ettől van mindig cél a szemünk előtt, mi ezt szeretjük, ennek élünk. A párommal mindketten dolgozunk, kertet nem művelünk, nyáron kéthetente egyszer végig kell tolni a fűnyírót az udvaron és kész. Van két kutyánk, családtagok, itt nem zavarnak senkit.

Azelőtt panelban éltünk, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Sokkal jobban szeretem, még ha "utazással" is jár a munkába járás, vagy bármi más (10 km).

Nekem sokat számít az, hogy reggel az álom konyhámból a mögöttünk lévő erdő mögül látom felkelni a napot és nem a szomszéd panel tömb mögül csillan meg 11-kor először egy kis napfény a lakásban.

Sokat számít az, hogy rendezhetünk kerti partikat, hogy kiülhetek nyáron az udvarra olvasni, vagy kifeküdhetek napozni. Ha kisgyerek jön vendégségbe, akkor kimehet rohangálni, játszani és nagyon félnünk sem kell, hogy történik valami, mert a konyhából az egész udvar belátható.

Én szintén echte városiként nagyon féltem a vidéki élettől és nem is éreztem magamat itthon egy-két évig. Mostmár viszont úgyérzem kirobbantani sem lehetne innen.

Mellékesen megjegyzem, a tisztaság rajtad is múlik! Miért nem fogod meg a porszívót, felmosót, portörlő rongyot te a barátnőddel és takarítotok ki?

kedves falusiak! ne űzzetek gúnyt a kérdezőből, mert szerintem ti is legalább ennyire ki lennétek borulva ha az általatok egérlyuknak nevezett panelban kéne értelmes elfoglaltságot találni, és úgy jól érezni magad hogy nem azt szoktad meg 20 éven keresztül.

én értelek téged, bár nagy bátorságra vall hogy belevágtál. nekem annyira lételemem a belvárosi nyüzsgés, a fullosan saját igényre szabott panellakásom, hogy max egy atombombával tudnának innen kirobbantani és rávenni hogy száműzzem magam vidékre.

nagyon sok energia, pénz, idő lesz mire abból a házból olyat alkottok ami a mostani szemeddel tetszene.

csak közben meg annyira megszokod már a "jó lesz az úgy" hozzáállást, hogy észre sem veszed és félbehagyod a nagy munkát. amit korábban lecsúszásnak éltél meg, az hirtelen az életstílus csimborasszója lesz, belesimulsz a környezetbe.

az ottaniak szemében pesti gyüttment maradsz, a fizetésedből maradó pénzt beleölöd egy olyan házba ami jogilag nem a tiéd, belefáradsz az ingázásba, hazaérkezés után bűntudat gyötör amiért leülsz egy sörrel a kezedben, ahelyett hogy meszelnél, füvet nyírnál, polcot fúrnál a falra.

nem mondom hogy nem lehet élvezetes a vidéki élet. ha úgy mész oda lakni hogy megvan a lóvé, veszel egy pöpec kecót ami annyiba kerül hogy még felújításra is futja, amit mesterekkel csináltatsz. így van esélyed élvezni minden ottani adottságot, lehetőséget, kertet, kutyát, macskát.

viszont ha 10 évig megállás nélkül azon gebedsz hogy egy romos vályogviskóból legalább használható szintű életteret alakíts ki a családodnak, akkor a végén akármilyen büszke leszel magadra az elért eredmény láttán, valahol mégis azt érzed hogy elvesztettél valamit. értékes éveket a fiatalságodból.

a fentiek a saját véleményemet tükrözik, nem szentírás, de gondold át.

14-es vagyok. Nekem igazából csak egy dolgon akadt meg még a szemem. Azért egy lakás sem úgy terem valakinek az ölében, hogy abban álom konyha van, meg álomfürdő, álomnappalival. Azt is fel kell újítani, saját igényekre formálni. Na most a kérdező egy "garzon részről" beszélt ebben a házban. Itt már vitatható, hogy melyik felújítása kerül többe.

Teljesen mindegy fiatalként hova keveredik az ember, valahol el kell kezdeni és én amondó vagyok, hogyha szerkezeti hibák nincsenek, akkor majdnem mindegy, hogy egy vályogházban, vagy egy hasonló méretű panelban valósítja meg az álmát az ember.

Egyetlen dologra figyelnék. Szerződés nélkül egy fillért sem ölnék bele úgy egy lakásba, hogy engem onnan bármikor kirakhatnak. Szép dolog a szerelem, de vak ne legyen!