Féltek e a paneltűztől?

Én belebetegedtem a panel életbe. Kertes házba születtem, korán összejöttem a párommal és végtelenül boldog voltam, amikor sikerült egy 50nm-es lakást vennünk egy 10 emeletes panelben és megkezdhettük önálló kis életünket. Bár soha be ne tettem volna oda a lábam. Amíg dolgoztam és gyakorlatilag csak aludni játunk haza nem volt gond. A hétvégén ugyan zavart, hogy valaki mindig fúrt, vagy zenét bömböltetett, fölöttünk alkoholista állat szolgáltatta az előadást, de valahogy kibírtam. Aztán veszélyeztetett terhes lettem és sajnos ki sem tehettem a lábam otthonról, szóval végighallgattam napi 6 óra fúrást, 4 óra veszekedést, disco és technoslágereket, a szomszéd gyerekeknek a folyosó volt a játszótér, a szomszédasszony minden nap rántott húst készített. Amikor megszületett a kislányom, elaludt szopizás után rögtön fel is ébredt a zajokra, ha volt két órám mert aludt, akkor a szomszéd üvöltött, csótányírtóval kellett a lakást körbefújni, mert két lakással odébb minden csupa kosz és mocsok volt. A pohár akkor telt be amikor rendszeresen a teraszra kiteregetett ruháimra rázta a fölöttem lakó a szőnyegét és ordítva mentem fel amikor a 4 hetes csecsemőm is kint volt a teraszon és az összes kosz, szotyihéj rajta landolt. Pontosan lehetett látni, hogy ott van a babakocsi. Ekkor már annyira kiborultam, hogy térden állva könyörögtem a férjemnek, hogy vegyünk fel hitelt és menjünk el innen, mert be fogok dilizni. Néhány nappal később a melletünk lévő házban robbanás volt, még a tv és újság is foglalkozott vele. Ekkor döntöttünk és elköltöztünk. Mindig attól féltem, hogy valaki más csinál hülyeséget, tűz, robbanás stb. A panelben védtelen vagy mások figyelmetlenségével szemben. Kertes házban is történhet baj, de ott ellenőrizheted, hogy kíhúztad e a vasalót, eloltottad e a fenyőn a gyertyát stb.