Miből legyen pénzünk házat venni? Ti mit tennétek? Honnan szereznétek pénzt?

Van egy mondás miszerint aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli.

Nem értem ilyen feltételek mellett miért kell házban gondolkodni? Nem lenne elég először talán egy másfél szobás lakás?

A mi esetünket tudom csak leírni. 15 éve vagyok a férjemmel ebből 10 éve házasok. Házasságkötés után anyukámnál laktunk egy évet, majd elmentünk albérletbe. Férjem hivatásos, én könyvelek alkalmazottként. Akkoriban a kettőnk keresete volt kb. 90000 Ft. Tehát albérletbe mentünk és egy db. TV-vel egy db. TV állvánnyal és 1 db. szviacsággyal költöztünk be az albérletbe. A szülők a férjem oldaláról nem akartak segíteni, az én anyukám pedig egyedülálló rokkantnyugdíjasként étellel segített minket. Bizony bizony volt olyan időszak maikor kenyérre sem tellett mert az albérlet télen a fűtés miatt nagyon drága lett. A párom másodállásban a 12 órás váltóműszakja mellett őrizni járt üzletekbe, telephelyekre másodállásban. Én a 8 órás főállásom mellett egy ügyfélhez jártam a könyvelésre összekészíteni a dolgokat két cégében, mind a két cég nagy cég volt, először heti két aztán heti három nap jártam hozzájuk busszal mert még autónk sem volt. A maradék napokon a kolléganőmhöz rohantam könyvelni mert ő otthon is dolgozott egyéni vállalkozóként. Röviden három éven át nő létemre napi 14-16 órát dolgoztam, az utólsó másfél évet úgy, hogy a hét napból max. egy napot voltam otthon. Olyanok voltunk mint a zombik. SMS-en értekeztünk, és mindíg az mosott és takarított aki éppen este 11-től másnap reggelig otthon volt. Ezután vettünk fel hitelt és abból vettünk egy két szobás panellakást. Természetesen az albérletünket is hitelből rendeztük be. Így lettek saját bútoraink, hűtőnk stb..

Ma 33 évesek vagyunk, van egy autónk színtén hitelből, és van egy csodálatos kislányunk. Már nincs senkink csak magunkra számíthatunk és tele vagyunk adóssággal életünk végéig. A hab a tortán, hogy a szülés nálam egy nagyon komoly betegséget hozott ki és autoimmun beteg is lettem. Hogy mitől? Gondolom a sok láblógatástól:) Ez mellett 10 évig ápoltam és pelenkáztam anyukámmal az anyai nagymamámat. Soroljam még?

Sajnos recesszió idején nagyon nagyon nehéz állást találni. Nem tudom hány évesek vagytok, de ha még nincs gyereketek húzzatok el ebből az országból mert itt nincs jövőtök sem nektek sem a gyermekeinknek. Mi is tervezzük hogy elhagyjuk ezt az országnak csúfolt porfészket, de még rá kell gyúrnunk a nyelvtudásra. Ezen vagyunk. Sok sikert.