Egész életedben elégedett leszel egy lakással, vagy később azért jól lenne már egy családi ház?

nekem nem okoz lelki válságot, hogy nincs házam :D nem is szeretnék. egy lakásban teljesen jól elvagyok.

eddig csak a hátrányait láttam a nagy családi háznak. persze, amíg a gyerekek kicsik, addig nagyon jó. aztán ha felnőnek és kirepülnek, akkor már nehéz egyedül fenntartani, és felesleges is két embernek egy 100nm-es ház.

persze, el lehet költözni lakásba is, csak ha már annyira megszoktad, akkor néha erődön felül is vállalni akarod a fenntartását és a takarítását.

én inkább úgy gondolkodok, hogy majd később veszünk egy nagyobb lakást, ahol lehet gyereket nevelni. mellette gyűjtögetünk a gyereknek saját lakásra, nem pedig a házunk hiteleit fizetjük egy életen keresztül...

a másik ok, hogy én szeretek központi helyen lakni. nos, Bp. majdnem belvárosi övezetében elég kevés a családi ház :D vagy ha van is jó helyen, az számomra megfizethetetlen.

persze, lesznek akik lepanelproliznak emiatt, de nem érdekel, én így érzem jól magam :D

Én most költöztem be életem első lakásába, nem nagy, amerikai konyha-nappalis + hálószobás, de van egy kis erkélyünk. Később majd szeretnénk nagyobb lakást (ha "jön a gyerek"), jó lenne ugyanebben a lakóparkban, szembe már ki is néztem egy lakást :), nagyon tetszik a nagy, zöldre néző terasz.

Majd persze szeretnék házat, de mindenképpen egyszinteset, egy kicsi kerttel.

Ezek a lépcsőfokok, amiket még meg kell mászni, remélem végül a házikóban kötök ki-ha 50 évesen is, de jó lenne.

De most még élvezem a lakásom, azt, hogy minden új, és délutánonként pakolhatok ki a dobozokból, és bosszankodhatok, hogy nem találok semmit :)

25/L