Fèltetek amikor el költöztetek a szüleitektől?

Nem.

Allig vártam már.

Félre ne értsd mindennél jobban szeretem a szüleimet,de 28 éves fiatalamberként saját lakásba költözni,ez a dolgok menete, úgy gondoltam/most is úgy gondolom,hogy ez a világ legtermészetesebb dolga

Csak az tart tőle, aki nem elég talpraesett, mert eddig megvolt az a kényelem, hogy a szülők megoldottak mindent, nem kellett a rezsivel foglalkozni, ha valami nem oké a szolgáltatókkal, akkor ügyet intézni stb, legyen ebéd, hűtőben is legyen kaja stb, és onnantól a munkahelyet sem lehet félválról venni, hogy leszarom ha kirúgnak, majd otthon elleszek. Innetől a fizetést is be kell osztani, mert a következő előtt is kell kaját venni, és felejtős lesz a fél milliós mobil, és még sorolhatnám.

Néha visszagondolok, hogy mennyivel egyszerűbb volt akkor az életem, de nem izgultam, hogy a saját lábamon kell innentől megélnem, ráadásul akkor ott volt felújítás izgalma is, hogy az otthonom olyan lehet amilyenre én szeretném, és nem kell a szülőkhöz alkalmazkodnom.

#7 Elhiszem. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy mindig tudd, hogy meddig ér a takaród, és némi tartalékod legyen, hogy ha valami elromlik, akkor tudd javíttatni, vagy cserélni. Nagyobb vásárlásokat én inkább következő fizetés előtt szoktam megejteni ez miatt is, mert sosem lehet tudni.

Szolgáltatói dolgokat is mindig fejben kell tartani, és időben diktálni, és befizetni. Ha kell akkor egy ügyintézés sem vészes dolog, utána meg lesz egy kis sikerélményed is ;)

Nem feltem, .ert nem egyedül költöztem, hanem barátnőmmel... aztán ez is lett a veszte a kapcsolatnak, ugyanis amiket előtte anyukám csinált meg... mosás főzés, takarítás... az az ő dolga lett...

És 8éven át ezt én így tartottam normálisnak...

Aután mikor elhagyott, egyedül lettem... mire beletanultam mindenbe az jó 2év volt.

Ajánlom, hogy egyedül költözz el elsőre, mert az az igazi :)