Van olyan aki kertes házból panelba költözött és nem bánta meg?

Bennem fura kettősségek vannak.

Hiába éltem fiatalon kertes házban, mert vagy bent ültem vagy elmentem valamerre és magának a kertnek soha semmi hasznát nem vettem azon kívül, hogy rohadtul megutáltam hogy anyámék minden hétvégén ott dolgoztatnak.

A csend is érdekes fogalom. Vidéki családi házunknál egyik szomszéd szokása, hogy az ablakba teszi a hangfalat és amíg kint van addig üvölt a zene és hagy hallja az egész utca. Mindenkinek kutyái vannak, bárki végig megy az utcán egy óráig kutyaugatást fogsz hallgatni.

Ablakaink is régi szarok voltak, régen jött be minden, trágya szag, disznószag, düst télen....

A panel is érdekes, egyrészt mindent hallani, minden zajos. De ha otthon vagyok vidéken és bekapcsol este a gázkazán olyan a hangja mint amikor egy Boeing Cargogép száll fel éppen. Plusz anyám hajlamos hajnalok hajnalán kelni, csörög, csattog, nem tudok aludni, pihenni.

Évek óta a panelba járok haza pihenni tulajdonképpen :D

Az is tény, hogy panelban megszoktam a meleget. A sajátomban 21-23 fok van de néha azt érzem fázom, mert az előzőben ha feltekertem a radiátort konkrétan 30 fokot lehetett csinálni. Klímázni is sokkal egyszerűbb.

Vidéki házunknál nagy a hőingadozás. Én reggel szeretek zuhanyozni, a panelban mindig jó meleg a fürdő, ellenben vidéken lehűl a ház 16-18 fokra és konkrétan a seggem befagy fürdés közben.

Azt mondjuk megjegyezném a nosztalgiafaktor nálam abból ered, hogy elég korszerűtlen a családi házunk, konkrétan kalap szar. Régen megszokott volt, hogy épp nincs víz, vagy fél óráig kell folyatni mire elkezd meleg jönni, közben apámék lecsesztek, hogy ne folyassam feleslegesen. Mondjuk régen még az is alap volt hogy nagyobb viharban elmegy az áram :D

Vagy belegondolok, gyerekként néha jó volt a saját udvar, kert, de azért mindig egy vágy volt a panel telepi játszótér ahol mások is voltak.

Mondjuk ha választhatnék akkor nem panelban laknék, hanem egy új építésű lakásban valami jobb környéken. Családi házam max akkor lenne, ha lenne hozzá egy gondnok aki karban is tartja.

2es vagyok.

Alattunk egy idegbeteg család lakik, egész nap a gyerekeikkel üvöltenek, és minden áthallatszik, ez igaz. De ugyanez voltba kertesben is, az egyik szomszédnál rendszeresen állt a bál, a másiknak meg valami bélbaja lehetett, mert egész nap brutál hangosakat böfögött meg fingott a kertjében, de tényleg folyamatosan, ami mind áthallatszott, ha kinn voltunk mi is. És pluszban a parlamenti közvetítést hallgatta ordítva.

Tény, hogy legjobb az lenne ha tök egyedül lakhatnék egy korszerű házban nagy telken ahol senki nem zavar :D

De sajnos megállapítottam már, hogy nekem mint átlag dolgozónak csend és nyugalom maximum a föld alatt lesz.

Tényleg nagyon jó kérdést tettél fel és sok érdekes válasz érkezett ide :)

Én lakásban laknék szívesebben. Nemcsak panelre gondoltam, hanem társasházi lakásra is. Lakóparki lakásba viszont nem költöznék, mert egyszerűen nem szeretem...

Azért laknék szívesebben lakásban, mert nem kell sok időt szánnom a kertgondozásra. Mivel kertes házban lakunk, nem szeretem, hogy a család állandóan a kerttel foglalkozik. Ide meg oda ültetnek valami flancos növényt. Sosem lehet tudni, hogy meddig bírja ki. Ha elpusztult, csak arra tudsz gondolni, hogy mennyi pénzt dobtál ki erre, mennyi időt pocsékoltál a gondozásra, stb. A tavalyi nyári hőségben hiába locsoltunk, gondoztunk egy bokrot, nem bírta ki a meleget, kiszáradt (élt: 5 évet).

Mi régen panelben laktunk. Az az ötletem támadt, hogy kertes házba költözzünk. A lányunk akkor 11 éves volt, és azt mondta, nagyon meg fogom bánni. Nem hittem neki. Mikor beköltöztünk a kertes házba, a lányom bezárkózott a szobájába. Szinte ki se akart jönni, mert nem akarta látni, hogy ilyen házban lakunk. Úgy rendezte át a szobáját, mint ahogy a panelben nézett ki, az ablakon a rolót mindig lehúzva tartotta. Haragudtam rá, hogy ennyire megváltozott a költözés miatt. Csak évekkel később láttam be, hogy igaza volt. Sok időt pazaroltunk a kerttel, sok felesleges holmit vettünk, a lányom nem volt hajlandó a szabad ég alatt enni, ha jó idő volt. Akkor is, ha vendégek voltak nálunk. Ők sokszor észrevették, hogy a lányom sokkal másabb lett, mint régen. Egyikük azt mondta, hogy azért lett ilyen zárkózott, mert szomorú. És, mert haragszik rám, mivel a költözés ötlete az enyém volt.

Mikor a lányom leérettségizett, továbbtanult, emellett dolgozott is, hogy ki tudja fizetni az albérletet, ritkán jött haza. Ekkor döntöttem, hogy jobb, ha lakásba költözünk. A férjem mondta, hogy valóban nem volt jó ötlet a kertes házba való költözés, csak nem akarta nekem elmondani. A legközelebbi buszmegálló 15 percnyire volt gyalog, ami azért nem volt jó, mert szakadó esőben pillanatok alatt elázik az ember (magam is ezt tapasztaltam).

Ma társasházi lakásban lakásban lakom a férjemmel. Már a beköltözéskor döbbentem rá, hogy tényleg mennyi időt pazaroltunk el a kertes házban. Több szabadidőnk lett, mint régen (meg egymásra is). Sokat járunk túrázni és javult is a kapcsolatom a lányommal. Ugyan nem lakik velünk, de szívesebben jön hozzánk látogatóba. Azt mondta, hogy most tényleg okos döntést hoztam.

Úgyhogy én tényleg bánom, hogy korábban kertes házba költöztünk és haragudtam a lányomra, ahelyett, hogy megértettem volna őt.