Budapestre költözött egyedülélő fiatalok, hogyan boldogultok?

Születésem óta pesti vagyok. De a munkatársaim, ismerőseim nagyrészt vidékiek. Elmkndásuk szerint Nehéz pesten egyedül talpon maradni mert az albérlet 120 ezertől kezdődik. Plusz le kell tenned előre 3 havi pénzt.

A munkatársaim között volt nyiregyházi, győri, pécsi stb. Mindegyik a nagy pesti fizetés reményében "jött fel"

De aztán pár hónap mulva hazamentek. Nem érzik jól magukat. Csalódottak. Egyik nem tudja fizetni a lakást, másiknak túl sok az utcán lévő ember, van amelyik mindig eltéved stb. A magyar vidéki emberek 80%-a utálja budapestet.

Apám a 70-es években jött pestre egy szatyornyi ruhával. Ő akkor munkásszállón tudott boldogúlni. De ez a mult rendszer. Ilyen már nincs!

Sajnos az a baj, hogy egyedülálló fiatalként nehezen megfizethető és nehéz előre lépni. Én eleinte egész jó albérlet nagy szobáját béreltem, majd egyre kisebbekbe "csúsztam" le ugyanazért a pénzért.

Mondjuk én egyetemre jöttem fel, és mellette finanszíroztam eleinte a kiadásokat, majd később a munkából.

30+ évesen mondtam azt hogy most már leszarom, soha nem lesz lakásom úgysem, de inkább élek egyedül, mit más idegenekkel egy lakásban.

Aztán szerencsém volt és tudtam vásárolni Kőbányán.

És hát sajnos valahol itt van elszarva a dolog. 10 éve még minden ismerősömnek belváros közeli kezdő lakásokat vettek, majd egyre kintebb szorult mindenki. Most az összes ismerősöm, rokonom csak egy külsőbb kerület (Kispest, Kőbánya, stb.) panellakását tudta megvenni hitelre.

Mondjuk az albérleten kívül minden ugyanannyiba kerül mint vidéken, cserébe sokkal többfelé lehet mozogni, nagyobb élet van, illetve amit szeretek, hogy Budapestről az ország nagy része 1-1,5 max 2 óra alatt elérhető.

Szóval ha az albérlet árát ki tudja termelni az ember akkor meglepetések nincsenek.

Nyilván ott torzítja el sok ember, hogy az "ingyen" otthonlétet viszonyítja a "drága" albérlethez.