Miért akarnak a fiatalok saját lakást?
Azt tegyük hozzá, szerintem érdekes ez a "bezzeg nyugat" nézet is.
Hiszen Magyarországon is csak papíron laknak az emberek saját ingatlanban.
A legtöbb albérlő nincs bejelentve, hivatalosan nicns is ott, ahol él. És hivatalosan ott lakik, ahol valójában évi pár napot tölt el.
Vagy ha magam nézem:
Hivatalosan mindig is a családi házunkba voltam bejelentve. Apám halála után örököltem is 1/4-ed részét, szóval papíron én 25-26 éves korom óta saját tulajdonú ingatlanban élek.
Csak hát a valóság nem ez, mert 18 éves korom óta nem élek otthon, és utolsó bejelentett ideiglenes lakhelyem is 22 éves koromban volt, 32 évesen lett saját lakásom. Szóval 10 évig szürke zónában voltam. És sok ilyen ismerősöm van.
- nem akarjuk az ablakon szórni kifele a pénzt, és más zsebébe tömni
- nem akarjuk a tulaj nagymamájának a bútorait kerülgetni
- nem akarunk engedélyért könyörögni, hogy felrakhassunk egy polcot
- nem akarjuk, hogy a tulaj a nyakunkra járjon "csak benézni hogy mi újság"
- nem akarjuk, hogy bármelyik nap eladják a fenekünk alól a házat
- nem akarjuk, hogy ne jelentkezhessünk be a lakóhelyünkre
Hirtelen ennyi jut eszembe, hogy mi a párommal miért nem mennénk albérletbe.
És akkor mi még jól keresünk, anyagilag nem lenne gond, de az is megér egy misét, hogy aki kevésbé szerencsés annak mibe is kerül.
#33 vagyok
Eszembe jutott még egy:
Nem akarunk vadidegen emberek engedélyéért rimánkodni, ha úgy döntünk hogy szeretnénk egy kutyát / cicát / gyereket / aranyhalat.
#33 Hát én tudnék mindről mesélni... :D
Nyilván a kiszórásról nincs mit. Én mindig olcsón béreltem szobákat, de így is elment 4-5 millióm albérletre. Ez több, mint amennyi a hitel kamata, vagy ebből meg lehet csinálni egy fél felújítást.
Nagymama bútorok is, hát aludtam mindenféle szar ágyakon, volt, hogy hónapokig fájt a derekam. Meg szimplán laktam felújítatlan ótvar retek panelban, ahol elvan az ember, de mondjuk ismerkedéskor nem túl előnyös, hogy szia, feljössz hozzám szexelni az ótvar retkes elsárgult ocsmány panel kádban? :D
Ezek a polc felrakások és társaik...
Volt ismerős akinek nem engedték, de már vagy 100 lyuk volt falanként, tele volt minden tiplivel. Vagy nekem apróságok, mint hogy nem volt a padlóhoz lábazat, felajánlottam hogy veszek, felrakom, de hát az pénzbe kerül, így nem.
Meg úgy alapvetően, mivel nincs semmi biztonságod, nem tudod berendezni. Én magam mikor végre egész lakást kivettem, akkor gondolkoztam, hogy bútor, TV, kanapé. De hát minek? Kiköltözéskor a tulaj mindenre mondta, hogy "örülök, ha itt hagyod" persze fizetni nem fizetett volna érte.
Tulaj nyakra járás...hát legjobb.
Mikor az éjszaka közepén arra riadok, hogy valaki próbál bejönni az ajtón, erre kiderült hogy a tulaj "arra járt" és úgy gondolta ott alszik. Mert volt egy elzárt szoba a cuccaival.
De ugyanez vasárnak ülök, recskázok a gép előtt, egyszer csak nyílik az ajtó, és jön be bőrönddel, hogy talált munkát és oda költözik... :D
Olyan is volt, hogy a tulaj gyerekei alól adták el a házat, így a saját lakásulból minket dobtak ki, hogy oda költözhessenek.
Bejelentés dettó, nem keveset szívtam, meg fizettem ha bármi kellett volna, pl egészségügyi ellátás és társai.
"Meg aztán van olyan, akinek mégsincs lakása, és aztán ők élnek szomorúan, teljesen magányosan az öregek otthonában..."
Az ugye megvan, hogy aki idősek otthonába költözik, az eladja a lakásást előtte, ha volt? Már csak érted, az idősek otthonába az megy, aki nem képes ellátni magát, az vagy odaadja az ingatlanját, ha volt rokonnak, ismerősnek vagy eladja és részben abból fizeti a helyet az otthonban. Vagy azt akarod sugallani, hogy azért van otthonban, mert nem volt ingatlanja? Mert ne haragudj, de ez olyan szintű ostobaság, hogy max olyan ír ilyet, aki idős embert csak képen látott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!