Függőleges hegesztés hogyan?

Ha az orrész vastagsága és a rés mindig azonos és pontos, és persze ha nem hagyod elhúzódni a lemezeket (rögzítés vagy heft vagy mindkettő), akkor leírhatod egy cetlire a pontos feladathoz tartozó gépbeállításokat, és te maradsz az egyetlen változó, de innentől kezdve végre már csak te vagy és az a kezes kis csepp. Amint unni kezded, hogy minden tökéletes, próbálkozz vastagabb és vékonyabb orral, majd kisebb réssel ugyanezek, nagyobbal, és jegyezd meg, mire mi történik, hogyan tudsz vagy nem tudsz alkalmazkodni! A töltő- és takarósorok tisztán azon múlnak, milyen jól tartod és vezeted a pisztolyt. Persze továbbra is tudnod kell, milyen beállítás-tartományban dolgozol a legkönnyebben. Kiderül majd, hogy reggel jobb haladni, a nap vége felé meg már jobb kicsit visszavenni a teljesítményből... :)

A tuti tipp tényleg az, hogy precíz legyen az élelőkészítés és az összeillesztés. Használj különböző vastagságú lemezcsíkocskákat a hézag beállításához, és fűzz a nagy könyv szerint! Ne változtass bevált gépbeállításon, míg tényleg nincs nagyon jó okod a kísérletezésre rátérni!

Persze mindezt úgy, hogy az átkozott visszaköszörülést és pontos újrakezdést végig legyen alkalmad gyakorolni! :) Utána gyúrhatsz egy menetre is, a lényeg, hogy minden lehetséges hibát tökéletesre tudj javítani pillanatok alatt, ergo ne legyen félnivalód a vizsgán.

A fenti videó eléggé ironikusnak tűnik, nem túl gyakran használt eljárásokról mutat szépnek tűnő vizsgamunkát, ahol nem megy át a gyök és túl sok a maradó feszültség a két sornyi hatalmas ívelgetés miatt. Jó illesztéssel nulla ívelgetéssel lehet egy gyönyörű gyöksort rakni, ami egyenletesen átmegy, és a lehető legkisebb hőbevitellel jár épp a legkritikusabb helyen, tehát a legkevésbé destruktív. A töltősorok is passzolni fognak a helyükre, legfeljebb apró ívelgetéssel. Haladósabb, takarékosabb, erősebb.

Elárulhatnád egyébként, hogy milyen eljárással, milyen lemezvastagságon.