Hogyan kezdjek önálló életbe?

Azt tudtam, hogy Budapest környékén szeretnék dolgozni, ezért beadtam egy csomó állásajánlatra a jelentkezésemet. Akárhányszor hívtak, utaztam 180 km-t az interjúra. Az egyik helyen azt mondták egy hét múlva kezdhetek. Tetszett, de a lakhatásom még nem volt megoldott, így egy pár hétig rokonoknál, barátoknál csöveztem. Baromi gáz volt, nehezen éltem meg. Aztán kivettem egy szobát. Gyűjtögettem amennyit tudtam, majd úgy alakult, hogy a lakótársam költözni akart és úgy döntöttünk, hogy a párom költözik be a helyére. Utána már együtt gyűjtögettünk és egy év múlva bedobtuk a pénzünket egy önerőbe. Mostmár másfél éve élünk a saját lakásunkban. Nagyjából így kezdtük mindketten és többnyire így kezdte mindenki a baráti körünkben.

Amióta itt élünk, mi is segítettünk már barátainknak, volt hogy két hétre foglalt volt a kanapénk, amíg lakhatást nem talált egy jó barátunk, de munkája már volt helyben. :)

Igazából nem olyan para, mint amennyire gondolod. Én is szenvedtem, meg féltem az elköltözéstől, érettségi után még hónapokig anyám nyakán maradtam. Elkezdtem dolgozni, nem nagy munka, minimálbérért árufeltöltő voltam. Összejött egy kis lakás kéthavi lakbérére a pénzem, és elköltöztem. Ennyi. Igaz barátnőm is jött, és ketten könnyebben fizettük az albérletet, de ez nem sokat jelent, jelenleg is egyedül vagyok, csak nem egy egész lakást fizetek, hanem csak egy szobát.

Vicces így 6 év után visszagondolva hogy ott mennyire tartottam az elköltözéstől . Azóta volt már vagy 10-15 különböző albim, épp most is hamarosan költözök megint.

Szóval nyugi, elindulni nehéz, de belerázódsz, és egyszer majd te is mosolyogva gondolsz bele, hogy milyen bizonytalan voltál az első albérletednél. :)

26f