Milyen egy albérletben élni? Otthon érzed magad?

Mi bérleményben lakunk. Itthon érzem magam. Ami nem tetszik lecseréltem, a falat átfesthetem, kicserélhetem... A tulaj annyit kért, hogy ne verjek ki falat és ne tegyek tönkre szándékosan semmit.

Amíg viselkedsz, nem dob ki a tulaj...csak fizess mindig.

Változó, s ez a válaszom az utóbbi kérdésedre is. Sokféle bérbeadó, bérlő, bérlemény van...

Sok helyen nem éreztem magam otthon (szobabérlés), egy helyen már több fokkal jobb volt a helyzet, de azért nem olyan, mint a saját ház. Amely országokban bevett dolog, hogy a család bérleményben él évtizedekig, ott más, de nálunk tényleg nagyobb a bizonytalanság. Amúgy sosem agyaltam, hogy jaj, kiraknak-e. Ennyi erővel félhetnék annyi dologtól. Amúgysem úgy raknak ki, hogy másnap már pakolj, egy hónapod mindenképpen van.

A wc ülőke simán lehet a tied, én egy helyen vettem sajátot, a lakótársam sem bánta :D De persze a legtöbb dolgot nem te döntötted el, az még saját háznál is így van sokszor... Olcsó kis ülőke volt (de a régi ócska és talán repedt is), dehogy hoztam el. Ha valami flancos csapot szereltem volna fel (nem tudom, minek, de kinek mi a fontos), akkor megőrizhettem volna a régit s visszacserélhettem volna, de ilyen az esetemben nem volt.

Én kis óvatos voltam, plusz nem vagyok jó falfúrásban, szóval azt hanyagoltam. De egy ronda szekrényt lefestettem egyszer és kicseréltem a fogantyúit (költözéskor pedig vissza az egészet). A zuhanyfej őszintén szólva nem tud érdekelni, ha működik... A szobámban volt pár saját kisbútor, az fontosabb.

Az adott helytől függ. Normál esetben van egy normális tulaj és normális bérlő, akik képesek kommunikálni és megegyezni - lehetőleg írásban :)

Ha olyan helyre költözöl, akkor kirakhatnak egyik-napról a másikra, de én közel 20 éve lakom albérletekben és ilyen még fel se vetődött soha.

A tied-nem tied dolog is sok mindentől függ. Milyen élekorban, élethelyzetben vagy. Pl. diákként minden évben más helyen lakva nem érdekes, hogy más holmijai között élsz, felnőttként bérelhetsz üres helyet is hosszútávra tervezeve.

Az otthon-érzet kialakul magától, ha elég régóta élsz egy helyen.

Bár egyedül sosem laktam, de mondhatom, hogy otthon éreztem magam.

Egyik szobámat 6 éven át béreltem. Konkrétan otthon, a szülői házban is természetes volt a kifejezés, hogy "megyek haza", mert nekem a haza az albérletet jelentette.

Idővel sajnos pont attól lettem "idegen", hogy a tulaj akivel laktam elkezdett barátnőt felhordani, ismerkedni és kényelmetlen lett velük lakni.

Mostani albérletem elég lepukkant, első dolgom az volt, hogy a szobám legalább rendbe vágtam. Tisztasági festés, IKEA bútorok. Így hiába kicsi (7-8 m2 félszoba), mégis otthonos, mert minden az enyém ami körülvesz, mindent vihetek tovább. Ráadásul a lakótársam is elég magának való, napokig nem is látom. A tulaj is jó fej, igaz néha felnéz, meg van egy kis szoba amiben fent alszik de ő se sok vizet zavar.

Engem például sokkal jobban zavarnak a szomszédok meg az utcán egész nap zajongók. De az zavarna saját lakásnál is.

Viszont vágyom egy saját lakásra, házra, amit végre saját kényem-kedvem szerint rendezhetnék, alakíthatnék.

Ez a kirakós téma is olyan, hogy normális tulaj nem rakja ki csak úgy a normális bérlőt.

Elég fura a kérdés látszik hogy nem nagyon tudod milyen az albérleti élet.

Én már laktam sok-sok albérletben, főleg szobákát béreltem, mások által is lakott hazakban.

Miért akarnád lecserelni a zuhanyfejet például? Ha rossz, vagy csak nem tetszik,akkor lecseréled. Miért kéne ilyent megbeszélni a ház tulajdonosával? Ha másokkal laksz együtt akkor meg kell beszélni persze a közösen használt dolgokat csere előtt, de szerintem ez otthon is így van.

Az hogy otthon érzed-e magad, viszont már más kérdés. Volt olyan szobám, ahol imádtam lenni, volt ahol utáltam.

Körülményektől függ.

Volt egy szép nagy szobám, olcsó, de nem szerettem egyáltalán. Nem is talán a szoba, hanem a környék a városban, egy lerobbant lakótelepen, hangos földszinti szoba. Ráccsal az ablakon, sose volt napfény a szobaban. utáltam a munkahelyem, ami amúgy messze is volt.

Oda utáltam hazamenni nem tekintettem otthonomnak.

Viszont volt egy másik. A szoba kicsi volt, ráadásul egybe a konyhával. Nagyon drága volt, mégis szerettem ott lakni. Volt egy saját zuhanyzóm is, szóval senkivel semmit nem kellett megosztanom. Teljesen különálló lakás.

Na az volt az otthon, reggel könnyebben keltem, meg szívesebben értem haza. Mindent patyolat tisztán tartottam. Sajnos pár hónapig tartott, munka miatt ott kellett hagynom.

Egyszer sem raktak ki sehonnan.

Nem is lehet, ha csak nem valami nagy kárt teszel, vagy nagyon összeveszel a tulajjal, lakOtársakkal stb, akkor is kapsz türelmi időt a költözéshez. Főleg ha van szerődésed.

Nekem egyszer kellett kiköltöznöm de az is csak renoválás miatt, a tulaj normálisan közölte velem idejében. Az ilyenek benne vannak persze.

A többinél én döntöttem a költözés mellett.

Rossz egy kicsit ilyen nomád életet élni, de nem mindenkinek kell ilyen szarul csinálni.

Ha szerencsés vagy egy életet leélhetsz ugyanabban az albiban, ez a tulaj érdeke is, hogy minél hosszabb távon ugyanaz a bérlő legyen.