Nagyon nehezen viselem, hogy lakótársakkal kell együtt élnem. Más is van így ezzel?

Én is így éreztem, végül a lakótársam elköltözött a párom meg egy hónappal később hozzám. Azóta jól érzem magam. :)

Laktam egy barátnőmmel is régen, vele is szerettem. :) Az idegenek nem jöttek be.

És ha kulturáltan közlöd vele, hogy most jegyezd meg, hogy milyen élmény diákmunkásként dolgozni, mert gondolj bele, milyen lesz majd, amikor egésznap melózol. Akkor is fogod utálni? Ha nem szereti a diákmunkát, akkor kérdezd meg, hogy miért nem keres másikat? Vagy miért dolgozik? Ha beszél idegennyelven, javasold neki, hogy tanítson.

Írtad, hogy idegesít a srác, mikor, a konyhában? Mond, hogy nem tudsz odafigyelni a főzésre vagy ha olvasol a konyhában, akkor nem tudsz a könyvre koncentrálni. Vagy be is megy hozzád?

az nem jó, ha idegesítenek a lakótársak, miközben önálló életre vágysz. Úgy tűnik, az önálló élet még kissé odébb van, mert nem tudsz egyedül bérelni egy lakást, tehát, Neked - is - kell(ene) alkalmazkodnod. A lakótársak sokszor jól kijönnek egymással, hagynak egymásnak teret, persze vannak kivételek. Az ilyenekkel vhogy szépen közölni kell, hogy most egyedül szeretnék lenni.

Én egyedül lakok, viszont rossz egyedül, mert senkit sem ismerek a városban. Hazamenni nem szeretnék, örülök, hgoy eljöttem. Lakótársat azért nem szeretnék, mert otthon sem voltam sosem egyedül. Patt helyzet, nem jó egyedül, de már egy ideje szerettem volna egyedül lakni.

Van a városotokban apartmann, panzió, ahol hónapokra is adnak ki szobát? Ha igen, nézz ott szét, hátha az jobb lenne. Ott egyedül is vagy és mégsem, mert lehet, a konyha közös. Ha bagózol, akkor már nem leszel egyedül, mert bagózni nem egyedül szoktak. Persze, felmondani egy albit sem egyszerű, de Neked is lépned kell, (mint ahogy nekem is kellene.)

"Lányként két fiúval lakom"

Rögtön vissza sírnád a fiú lakótársaidat, ha lányokkal kellene együtt laknod!