Mit kezdjek ezzel az egésszel? Tényleg olyan rémes vagyok?

Szúnyoghálót venni nem nagy cucc, de feltenni annál inkább. Belülről nem lehet, kívülre meg munkást hívni hogy feltegye létrával... a főbérlőtől lehetne egy-két ilyen dolgot kérni a szüleim szerint, de szerintem nem csinálná nem. Amúgy is, minek ha fél év után valószínű elmegyek.

Szoba csere nem lehet. Ő találta a lakást, az én szobámat hirdette. Övé az erkélyes szoba, ő ugyanis dohányzik és meg is értem, hogy nem lakna olyan lakásban, ahol nincs.

Az a gond, hogy olyan albit akartam, ahol lehet saját szobám, olyan, ahol nem kell tekintettel lennem a másikra. Van olyan ismerősöm, akinek összejött ez, ugyanennyi pénzből. Teljesen külön szoba, ahol a kutyát nem érdekel, ha zenét hallgatsz. Az a baj, hogy ezt az egy dolgot akartam, hogy nyugodtan legyek egy kicsit.És mivel nem teljesült a vágyam, ki vagyok hegyezve minden neszre,hülyeségre. Mikor kolis voltam, tudtam, hogy nincs más választásom. A szobatársam ébresztőjére sokszor fel sem ébredtem, mert annyira nem érdekelt. Máshogy nem bírtam volna ki. Itt viszont az a gondom, hogy 2.5-szer annyiba kerül, mint a koli és így sem érzem jól magam. :( Apa szerint beszélnem kellene a lakótársammal, hogy minimum ne telefonáljon annyit. Azért ennyire kellemetlen az egész, mert mivel ajtó van a két szoba között, nekem kell megerőltetnem magam, hogy ne értsem, miről beszél éppen. Nem tartoznak rám a privát beszélgetései. Én nem telefonálok, csak ha épp nincs itt, mert nem akarom, hogy hallja, Nem az ő dolga.

Azt mondta, hogy egyszer-egyszer felhozná a barátját hétvégére, ha nem zavarna. Nem zavarna, csak akkor arra a hétvégére hazamegyek. Azt mondta, hogy jaj, akkor nem akarná felhozni, ha ennyire kényelmetlen ez nekem. Ezt sem értem. Csak kedves akarok lenni azzal, hogy egyedül akarom őket hagyni. Azt mondta, hogy ő neki nem kellemetlen, ha itt vagyok közben. De ha haza is mehetek, akkor minek kéne hallgassam, hogy mit csinálnak a másik szobában? Nem hiszem, hogy ragaszkodik hozzá, hogy itt maradjak. XD

Amúgy aranyos lány, tényleg bármit meg lehet vele beszélni, csak kevés vagyok ahhoz, hogy folyton eltűrjem a nyafogását. ( Én nem szoktam neki. ) Rossz azzal foglalkozni, hogy kompromisszumot kössek és ne hangoskodjak, mikor olyan szobát akartam, ahol erre nincs szükség. :/ Bánt, hogy rossz döntést hoztam és kénytelen leszek elviselni egy fél évig minimum. Valahogy el kéne fogadnom, hogy ki amit főz egye meg... :(

Hát, elég érdekes lenne, ha ki tudnék úgy hajolni, hogy ne essek ki az ablakon. XD Nem, erre az ablakra én nem tudom belülről rátenni. Most meg már tényleg mindegy lesz lassan.

Csak kibírom valahogy ezt a fél évet, utána meg rendesen megválogatom, milyen lesz a másik szoba ahová megyek. Megpróbálok jobban alkalmazkodni. Köszi a válaszokat! :)

Kedves válaszoló sajnálom, hogy peched volt. mint azt fent leírtam a kolis szobatársam se volt egy főnyeremény. Teljesen kiakadt ha véletlen pittyegett a facebookom, megmondta, hogy már megint nem némítottam le, ha éjjel 11-kor még tanulnom kellett, beszólt, hogy a tanulószoba arra van, hogy tanulj. És nem csak akkor mikor a szobatársad aludni akarna. De ő bezzeg mindig felhozta a haverjait, meg telefonált a pasijával, meg persze ha olyan kedve volt, kijelentette, hogy a szövegkiemelő sercegése rémes. Szóval, ha én vagyok elviselhetetlen, akkor szerinted a fent említett kisasszony micsoda? Én csak nyugalmat szeretnék egy kicsit.

Pláne azok után, hogy a szomszédunk otthon beszerzett egy kakast fél éve, és egész nyáron hallgathattam a város közepén majdnem, hogy kukorékol. Éjjel nem hagyhattam nyitva az ablakom, mert a nyitott ablaknál mindig felébredtem hajnal 4-kor a drága kakas miatt. ( márpedig nyáron éjjel célszerűbb szellőztetni a friss hűvös levegővel, mert nappal nagyon meleg tud lenni, de hát így jártam... ) Kicsit kikészítette az idegeim, sajnos. A szüleim is csak néztek, hogy nem azért él az ember városban, hogy kakaskukorékolással kelljen kelnie reggel. Nagyon gáz.

És milyen jogon aggódsz a jövőm miatt? 4 éve végzek diákmunkát, és ha hiszed, ha nem, mindenki szeretett eddig, sőt még szomorkodnak is, hogy csak nyáron tudok menni. Nagyon nagy szerencse kell ehhez is, de ők már olyanok, mint a családom. Igaz, azért járok egyetemre, hogy ne kétkezi munkát kell végezzek silány fizetésért, de jó tapasztalataim vannak, és nagyon örülök, hogy megadatott ez nekem. Igen, lehet jobb volna, ha a szüleim mindent ki tudnának nekem, amit szeretnék, de a munkatapasztalat, és az, hogy családias hangulatban tölthettem a nyaraim nekem nagyon sokat jelent és sosem fogom megbánni. Nem tudok irigy lenni arra, aki tehetős családból jött. Olyan szinten nem értik, mit jelent az, hogy valami értékes, hogy csak akkor gondolkodnak el rajta, ha elvesztik, pl. egy emberi kapcsolatot. Többet ért az, hogy apummal kosarazni jártunk, mintha drága ajándékokkal halmozott volna el. Inkább leszek szegény, de megértő, mint gazdag és felszínes. A munkahelyemben értékesebb embereket ismertem meg, mint akár a gimim tanári karában. Az ilyesmitől ki tud nyílni az ember csipája rendesen.

Volt szerencsém rémes emberekhez is a munkám kapcsán. Az egyetemi csoportomban is van valaki akinek olyan alacsony az ingerküszöbe, hogy képes volt leordítani mindenki előtt a másik fejét.

Úgyhogy nem tartom magam rossz embernek amiatt, hogy szeretem a csendet. Pláne, ha ott van bennem a tudat, hogy ennyi pénzért igényesebb helyen is élhetnék, de ezt a félévet el kell töltsem itt, nincs mese.