A ballibsi divat miatt szálltak el az ingatlan és albérletárak és minden más csak mellébeszélés?

"Ez a visszafelé mutagotás már rettenetesen kínos 14 év után."

Az megvan, hogy alapból az, hogy mértéktelen külföldi vásárol fel ingatlanokat (akiket az EU miatt nem lehet ebben korlátozni) annak elég kemény indikátora, hogy valamiért ők is az itteni ingatlanárakat nyomják fel és az itteni éttermi, magánorvosi és egyéb árakat a fogyasztásukkal (amennyiben nyuggerként vagy expatként ide eszi őket tartósan a fene).

Ha nem, akkor ingatlanadó hiánya miatt (amit szintén nem lehetne csak úgy külföldiekre kivetni az EU miatt) sokaknak az is megéri, hogy pl. üresen áll a lakóparkban vásárolt új építésű kecó.

Az is megvan, hogy az ellenzék rinyál folyamatosan, ha bármilyen alja társadalmi csoportot "bánt a kormány" meg látja el őket hasznos jogász infókkal, aminek következtében még a jogilag nem teljesen hülye Átlag Józsi is kétszer meggondolja, ha nincs nagyon ráutalva, hogy meghirdesse-e kiadásra azt az örökölt extra lakást, amit majd a most pl. 10 éves gyerekének szánna mondjuk 8 év múlva ha jól tanul és megérdemli, nem még pl. a szerencsétlen nyugdíjas, aki korából fakadóan ha nem élt tékozló életet és a gyerekeit, unokáit is sikerült úgy nevelni, hogy nem őt húzogatják, akkor felhalmozhatott ő is egy párat.

Szóval ezek se keringenek a piacon, helyette ott állnak üresen, sokszor penészednek is (gócpont egy társasházban).

Tehát igen, a jólét növekedésének vannak ilyen káros mellékhatásai, hogy

- Növekednek a fogyasztói árak is. Beleértve a lakhatás költségeit, legyen az bérlés vagy tulajdonjog.

- Csökken a megélhetési kiadók száma, mert egyre kevesebben vannak akár nyugdíj mellett rászorulva arra a plusz pénzre, illetve a főbérlőt védő jogbiztonság hiánya, amivel végső soron pont az amúgy sokszor kiszolgáltatottabb helyzetben lévő szintén megélhetési kényszer-bérlő kerül rosszabb helyzetbe, illetve itt is pont azokon csattan jobban az ostor, akik egyáltalán nem lakják le az ingatlant. Ugyanígy aki nem lop a boltban is kifizeti azt az árat, amit beáraz a kereskedő a lopásokra, de ez így kevésbé hangsúlyos. Az viszont már jobban fáj, mikor a havi fizetésedhez mérten is egy tetemes összeget adsz ki minden alkalommal, miközben pl. egyedül létezel kvázi-szellemként, míg pl. összecigizhetnéd a bútorokat, összezsírozhatnád a rotyogó babgulyással a konyhát, a pulyák összefirkálhatnának ezt-azt, szétbarmolhatnák a berendezést, a kutyád odapiszkíthatna mindenhova, szétrághatná a vezetékeket és a szomszédokkal is meggyűlöltethetnéd magad (ezzel együtt a tulajdonost, aki kiadta egy magadfajtának). És ha sikerülne is pl. előrelátó közjegyzőivel eltávolítani téged, a kaució éppen fedezné a gyors tisztasági festést, ha te magad csinálnád és csak megvennéd a cuccot hozzá meg pl. csaptelepcserét, ilyesmit, illetve a biztosítás a betört üveget esetleg.

- Csökken az elérhető ingatlanállomány, mert felszívják a külföldiek egy részét.

- Csökken az épülő ingatlanállomány, vagy csak a magasabb árkategóriájú szegmensben történik, mert ott éri meg a beruházónak, aki nyilván profitra dolgozik, nem szívjóságból nonprofit jelleggel. De ha az állam pl. nonprofit akarna ingatlant építeni is ugyanúgy az ellenzék hisztizne a legjobban, hogy miért csak 130 nettóért (ha egyáltalán találnának annyiért valakit, de a duplájáért se) pakolja a sitteszsákot Józsi az egykori közmunkás. Meg lehetne találni ilyen OKJ-s építőmérnököket (talán nem dőlne össze a ház) akik szintén ilyen 2-300 nettóért dolgoznának a projekten. És akkor lehetne valami harmadik világbéli helyről rendelni alapanyagot, mert bármilyen fejlett világbéli helyen hirtelen megugranának az árak, ahogy csak megszellőztetnék, hogy az állam most aztán épít x év alatt x százezer megfizethető lakóingatlant.

Szóval ilyen téren az általános jóléttel (igen, amiből nyilván nem részesül mindenki, sőt, ahogy lenni szokott egy egyre szűkebb kör, pl. Svájcban, Luxemburgban vagy Monacoban sem mindenki gazdag és a csóró ott is ramatyul érzi magát és nem azt nézi, milyen jól élne itt nálunk, ahogy mi sem azt nézzük, hogy milyen jól élnénk pl. Vietnamban) együtt mozognak a fogyasztói, szolgáltatási és ingatlanárak is.

Ahol nem igazán szeretnek az emberek élni, ott megfizethető az ingatlan. Az USA-ban sem ugyanaz San Franciscoban és Detroitban, itt sem ugyanaz Borsodban és a 2. kerületben.