Szerintetek melyik a rosszabb típusú hazugság a kettő közül?
1.Aki olyat mond, ami nem igaz, és ennek minden járadéka, mint túlzás, kiszínezés, vagy épp valóságosnak beállítva egy nem megtörtént dolog, akár a részletek teljes kidolgozásával. Viszont amúgy "nem" hazudik, szóval bármilyen rosszat tett, mondott vagy ilyesmi, azt bevallja, sokszor gátlások nélkül is, akkor is, ha baj lesz belőle. Viszont a színezett sztorijait egy idő után önmaga már elhiszi.
2.Aki nem talál ki semmilyen kamut, inkább elhallgatja azt is, ami van, viszont mellékhazugságokat ad elő, azokat viszont mind a valóságból merítve (tehát olyat mond, ami tényleg megtörtént, csak mondjuk korábban), már-már ellenőrizhető módon, hitelesen. Ő viszont nem túloz, nem ad elő kitalált történeteket magáról, nem színezi ki a történeteket. Viszont ha valami rosszat tesz, mond, azt elhallgatja. Ha szembesítik, beismeri, és szarul is érzi magát miatta, de "magától" sosem mondaná el.
Szerintetek melyik a rosszabb? Nem ér a "Mindkettő Rossz" és az "Én mindig igazat mondok!!!" válaszokat belőni.
Kiegészítés a két fajtához, egy azonos szituációban.
Ugyanazon a munkahelyen, azonos pozícióban kezdnek. Egyiküknek sem megy jól, mindkettő érzi, hogy nem nagy jövőjük lesz itt, esetleg már aznap kapnak egy főnöki leszidást.
Az első otthon előadja, hogy ő a legjobb, már most ígéretet kapott az előléptetésre, külön főnöki dicséretet kapott és messze ő a legjobb a részlegén. Hozzá még egy "aznap történt" eposz önmagáról, hogy kijavított egy évtizedes hibát (csak úgy véletlenül), megmentette egy társa életét (de szerényen nem verte nagydobra) és már most ő bent a kedvenc.
A második pár mondattal elmondja, hogy mit csinált aznap, de nem beszél a főnöki leszidásról, sem arról, hogy pár napon belül valószínűleg véget ér az állása, és gyűlöli az egészet. Amikor ténylegesen kirúgják/elmegy, arról sem számol be senkinek, sokáig még úgy tudják, hogy ő ott van. Pénzt szerez, amennyi a túléléshez kell, minden "álca" mozzanat megvan, ha kell reggel időben indul és pont akkor ér haza, amikor hivatalosan kellene, az első 1-2 napon tényleg megtörtént dolgokból mazsoláz, ha valaki rákérdez a munkára. De csak akkor ismeri be a bukását, ha szembesítik vele, ekkor viszont az egészet elmondja, önmagát felelőssé téve az egészért és éreztetve a másikkal, hogy önmagát hulladéknak tartja az újabb bukás miatt.
válasza:Aki azt mondja, hogy soha nem hazudik, annál rosszabb nincs, mert már a kijelentésével is hazudik.
Aki nem hülye, az tudja, hogy a hazugságra szükség van az élet számos területén, mert nem mindenkinek lehet, vagy célszerű a képébe kenni a büdös nagy igazságot. Ez a kegyes hazugság, vagy annak egy formája, amikor a hazugságnak nem átverés a célja, hanem a hazugságot kapót megkíméli valami kellemetlentől, vagy szomorúságot okozótól. Vagy csak egyszerűen egy udvariassági forma, ha valakit nem akarunk megbántani, de semmi köze a dologhoz.
Nekem a példádban szereplő mindkét opció ellenszenves, leginkább mentálisan sérült, önértékelési zavaros figurák alkalmazzák egyik vagy másik variációt.
Csatlakozva az előttem szólókhoz, azokat továbbgondolva-kiegészítve:
A második eset szvsz általánosabb/gyakoribb, sokan alkalmazzák ezt a konfliktuskerülés/megúszás érdekében, a beégés elkerülése érdekében, kvázi "normális" dolog, legalábbis kevésbé kártékony (vagyis "jobb") mint az első eset.
Az első eset szerintem súlyosabb, amennyiben nagyobb fokú tudatosságot igényel (már ha jól értem a leírást). Azzal együtt is súlyosabbnak gondolom, hogy ebbe az estebe (a kérdező leírása alapján) beleérthető a konfabulálás is, ami "nem tudatos" vagyis nem szándékolt hazugság-gyártás (valótlanság amit a kiötlője is elhisz).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!