33 éves férfiként érdemes még lakótársas albérletben gondolkozni vagy fölösleges?

Utoljára 3 éve laktam lakótársas albérletben, 2 egyetemistával. Aztán korábbról hallva megunta a tulajdonos, hogy nagyon sok a rotáció és úgy döntött, hogy felmondja az albérletünket és kiadta a lakását egy családnak.

Azóta egyedül béreltem ismét lakást.

Korábban már laktam 3 évig egyedül, de anyagi megfontoltságból lakótársast kerestem, amit fent említettem.

Most megint évek óta egyedül élek, de gondolkozom ismét, hogy pénz szűke híján inkább keresek egy lakótársas albérletet, hogy tudjak egy kicsit félretenni.

Eléggé egyedülálló típus vagyok, nem vagyok túlzottan párkapcsolatfüggő, szóval nem sok esély van arra, hogy a jövőben párkapcsolattal összeköltözzek bárkivel is.

Így 2 opció marad: maradok a 200.000 Ft-os albérletnél vagy keresek egy lakótársast 100.000 Ft körüli bérleti díjért, ebben az esetben, félre tudnék rakni változóan kb. 150-200.000 Ft-ot havonta.

Jelenleg, olyan 100.000 Ft-ot tudok félrerakni, de ha kicsit kiköltekezek, akkor van, hogy csak 40-50 ezer forintom marad. Amiből nem túl gyors az építkezés.

Egyetem alatt is laktam rengeteg lakótársas albérletbe, szóval tisztába vagyok vele, hogy milyen, azonban a korral, hogy haladok már egyre kevésbé szeretek másokhoz alkalmazkodni. A legrosszabb inkább az, hogy többségében mindig egyetemisták írtak rám korábbról is, hogy csatlakozzak. Az ő bioritmusuk viszont nem arra van beállva, hogy este 9-10 óra körül lefeküdnek és reggel 6-kor kelnek. Ebből fakadóan rossz volt az alvásom már korábban is, hogy hangoskodás volt a lakásban.

Nyilván én sem feküdtem le 20 évesen este 9 órakor szóval nem őket szidom ezzel.

Viszont a pénz az nagy úr, és +100.000 Ft havonta nagy motivációt adna most ehhez.

Szeptemberben-októberben költöznék egyébként