Albérletben lehet huzamosabb ideig élni kisgyerekkel?

Miért ne lehetne? Régen is sokan albérletben éltek, meg most is.

Ha mindenki saját ingatlanra várna, és csak utána vállalna gyereket, akkor már kihaltunk volna.

Persze, lehet, csak éppen óriási kockázat eleve albérletbe vállalni. A magánkiadók döntő többsége egy-két lakást ad ki, és számukra a mai építőanyagárak és munkadíjak mellett akár többéves bevételkiesést is jelenthet, ha egy tönkrebarmolt lakást helyre kell állítani. Időben is, pénzben is.

Én 2012 óta adok ki két lakást, bőven van tapasztalatom azzal, kinek szabad kiadni.

A kisgyerekesekkel az a gond, hogy náluk a károkozás valószínűsége is nagy, sokszor milliós nagyságrendű, és ezt sem a kaució nem fedezi, sem behajtani nem lehet rajtuk. És akkor még ott van a másik probléma is, hogy ők könnyebben jutnak el a fizetésképtelenségig. Még ha ki is tudom rakni őket viszonylag gyorsan és veszekedés nélkül, akkor is tehetem utána rendbe a lakást.

Hát, köszönöm, ezt soha többet.

Részemről a leginkább azok a bérlők váltak be, akik egyedül vagy szobánként bérlik a lakást. Az egyetemistákkal sincs gond, esetükben a szülővel szoktam szerződni, ők fizetnek rendesen. Az egyik ingatlanom kislakás, eleve egy középkorú egyedülálló bérli, aki csak hétközben van a fővárosban, hétvégére hazautazik a vidéki házába, a másikat 2 egyetemista. Ők oda gyereket/partnert nem hoznak.

Nyugaton ez természetes, és itt is ennek kellene lennie, de nem az.

A hirdetések 95%-a nem tolerálja a gyerekeket, a maradék 5%-nál meg úgyis lesz gyerektelen jelentkező, akiket preferálnak.

Hatalmas szerencsével lehet találni 1-2 jó lakást gyerekkel, de pár év múlva úgyis eladja, beemel, sorolhatnám, ami miatt kezdődhet újra a kavalkád.

Én egy nyamvadt kutyával poklon mentem keresztül 10 év alatt, hiába csak állatbarát hirdetésekre jelentkeztem.

Szerencsére azóta megvan a lakás, így jöhet a gyerek is, nem irigylem a gyerkes albérletkeresőket.

Nem az ő hibájuk, a bérbadóké.

14:

Majd ha állambácsi

1. megtéríti nekem azt a kárt, amit a gyerekes bérlő okoz, de kifizetni már nem tudja,

2. garantálja nekem, hogy a gyerekes család minden körülmények között elhagyja a lakást a szerződéses határidőn belül, ha szerződést bontok,

akkor, és csakis akkor kockáztatom újra a saját ingatlanom. Amikor egy befogadó nyilatozatot indok nélkül visszavonhat a nyilatkozattevő és a bérbeadó nem tudja kirakni a nemfizető családot a moratórium végéig annak ellenére sem, hogy minden törvényi eszközt igénybe vett arra, hogy magát védje, akkor nincs nincs miről beszélni.

Akinek nincs ingatlana, az vagy szül egy családtag lakásába vagy nem vállal gyermeket.

#15 ahhoz, hogy nyugat fele orintálódni ez a balkáni albérletpiac, kénytelen leszel te is nyugati sztenderdek felé nyitni.

Tudniillik, ott úgy vannak kiadva a lakások, hogy a csillár helyén csak a kiállás lóg, és sorolhatnám.

Ha tisztességesen adod ki, közjegyzői szerződéssel, kiköltözési nyilatkozattal, akkor te is védve vagy.

Egyébként minden befektetés rizikós, nyilván egyik sem garancia kétfelé.

De amblokk a gyerekes családokat kiiktatni, egy vicc.

Barátnőm épp 80 milkás házat építtet a férjével, eladták a zuglói lakásukat, így az építkezés idejére albérletet kerestek.

2 gyerek, 2 fantasztikus karrier, átlagkereset sokszorosával, mégis úgy bántak velük mint a tetvekkel. Na, ez balkán.

16:

Jelen pillanatban a törvények a bérlőket védik és nem a bérbeadót. Kiköltözési és befogadói nyilatkozattal is adódhat úgy, hogy kénytelen vagyok megvárni egy kilakoltatási moratórium végét, ha gyerek is van, eközben a család nem fizet semmit. A közműszolgáltatást sem vehetem el tőlük, ha nem fizet, nekem kell fizetni azt is. Persze, az okozott károk miatt perelhetek a bíróságon. 8 év alatt majd születik is valami határozat, a pucérseggű bérlőm pedig a büdös életben nem fog tudni kártalanítani.

Sajnos ismerősi körben szerzett tapasztalat. Úgyhogy hagyjuk is.

Igazad van, minden befektetésnek van rizikója. És ez esetben a rizikó csökkentésének egyik legjobb módja, ha az eleve nagyobb rizikót jelentő bérlőtípust be sem engedem a lakásba.

"De amblokk a gyerekes családokat kiiktatni, egy vicc."

Tudod, a sajátodat annak, akinek akarod. A többiek meg majd megoldják, ahogy ők akarják.

Rendben, én szívesen adom kutyásnak és gyerekesnek is, de csak mert tudom milyen az érem másik oldalán lenni. Minden albérletből új jöttem el, hogy megköszöntél hogy sok hosszú jó évig maradtam. Előző lakásban 8 évig éltem kutyával, azóta is jó barátom a tulajdonos.

Velem szemben ez a fajta igazságtalanság az ami siralmas, jó bérlő vagyok, sajátként vigyáztam minden lakásra, sőt. Mégis megrövidült az életem 5 évvel minden váltásnál..

Mostmár sajátban élek, hálistennek tárgytalan. De ha lenne kiadó lakásom, az hidegburkolatból és 4 csupasz falból állna, ott nem sok kárt tudnak okozni.

18:

Nekem két lakásom van kiadva, mindkettőben jó bérlők vannak. Én ezt azzal honorálom, hogy bár annak idején piaci áron adtam ki a lakásokat, nem emelem nekik hozzá a mostani árakhoz. De ez mindig utólag derül ki.

Nálam egyszer voltak kisgyerekesek. Egy naptári év alatt tették tönkre a lakást. A fürdőszobában letörték a porcelán piperepolcot, mert a gyerek ráállt, az beleesett az akrilkádba és az is összetörte. Lehetett kidobni az egészet. A parkettát szétáztatták, mert nyáron ott pancsolt a gyerek. A kismotorral szétverte a falakat, az ajtókat.

Ez így akkor egy másfélmilliós kár volt kapásból. A kauciót a hajamra kenhettem. Kártérítésre nem is gondolhattam, mert a bérleti díjat is alig tudták összerakni pár hónap után.

Sajnálom hogy ígyjártál, én is olyan lakást vásároltam meg amit előtte leamorizáltak 2 gyerekkel, nem volt olyan hely ahol ne lett volna a falon zsírkréta, de hagyjuk is.

Nem minden gyerekes ilyen, egyébként így nézne ki minden kisgyerekes otthona. Ismertségi körömben nem látok ilyet, vannak akik nem tojnak a gyerekükre.