Milyen viszonyban vagy a tulajjal? Jófejnek tartod?

1. tulaj: Kedves házaspár, minden hónapban egyszer eljöttek. Akkor csacsogtunk vagy fél óráig, és ha kellett valami, akkor elintézték. Negatív csak az volt, hogy amikor a fiúknak kellett a lakás elég hirtelen kipakoltak minket. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy nyárra csak fele bérleti pénzt kértek, mert egyetemistakánt nem laktunk ott olyankor.

2. tulaj: Jófej csaj. A másik tömbben lakott. Havi egyszer átjött, dumáltunk, barátnője lakott a másik szobában, így időnként amiatt is átnézett. Kedveltem, nem volt rossz élmény vele.

3.tulaj: Házaspár. Befektetésre vettek több lakást. Nagyon profik, mindent elintéznek. Havi egyszer jönnek a pénzért. Ha valami elromlik, azonnal csináltatják. Negatívum: amikor kiköltözés alatt voltunk sokszor jöttek úgy mutatni a lakást a következő bérlőknek, hogy nem szóltak csak 15 perccel előtte.

Most már saját van. Épp mi is kiadásra szánt lakásra gyűjtünk. Én is így képzeltem el, hogy normális embereknek adom csak ki és akkor elég havi egyszer átugrani.

Nagyon jofej.

Havi 1x talalkozunk, odaadom a bert, jol vagytok, ti is, mi is, na szia.

5 eve nem emelt berleti dijat, pedig átlag 60% dragulas volt.

Lányomnak 10 ezer forintos babat adott karacsonra.

Én egyik tulajomnak volt egy szobája amiben cuccokat tárolt.

Így ebből kifolyólag mindig is természetesnek tartotta, hogy feljár a lakásba amikor kedve tartja. Kedvencem az volt, amikor beállított 1 heti kajával, bőrönddel hogy mostantól itt fog dolgozni. Vagy este közepén arra ébredtem, hogy valaki van a lakásban, és kiderült, hogy a tulaj állított be.

De ha a pénzt jött jattolni akkor is ott ragadt 1-2 napra, vagy aznap estére. Majd úgy lépett le, hogy a szelekítv kukámba bele borította a maradék kajáját, púposra öntve hogy dőlt ki, a mostatlant otthagyta és hasonló finomságok.

Mit ne mondjak, rohadt kellemetlen volt.

Korábbi tulajokkal nem volt bajom igazából.

Volt aki teljesen formális és korrekt volt. Csak hirtelen kitett 30 napos felmondással, mert a gyerekének kellett az albérlet. Nyilván az üzlet az üzlet.

Meg volt velem korú tulaj, évekig éltem nála szobát bérelve fele annyiért mint a piaci ár. Soha nem emelt, nem problémázott. Amikor felhozta, hogy jó lenne ha távoznék mert szeretne egyedül lakni akkor is rosszul érezte magát. Én meg mondtam, hogy én a helyében már rég elküldtem volna magam :D

De például szoba bérlésnél is volt tulaj, aki ha bármi elromlott, akkor azt valami otthonról kukázott szarral pótolta. Alapból ősrégi eszközök voltak az albérletben de amikor hozott egy Lehel hűtőt az azért sok volt.

Plusz amikor szobatársam felmondott, akkor az volt, hogy majd a tulaj gyereke költözik mellém. Aztán egyszer arra kelek hétvégén, hogy beállított a tulaj, porszívózik meg takarít mert hogy jönnek bérlők megnézni a szobát.

Kicsit kellemetlen volt, hogy engem nem vont be a bérlőtárs keresésbe, vagy legalább szólt volna, hogy egyáltalán jönnek.

Amúgy számomra legjobb az volt mikor a tulajjal nem is találkoztam.

Volt kulcs, jelezte mikor jön a pénzért, kitettem az asztalra, elvitte és azt se vettem észre, hogy ott volt.

Tökre olyan érzés olt, mintha saját lakásom lenne.

1: Rendes volt, havonta jött csak, elszámoltunk, adott papírt, viszont látásra!

2: Öreg néni volt, de nem találkoztam vele soha, a lakótárs intézett mindent. Mikor vége lett az egyetemnek, pont kellett neki a lakás, így nem maradtunk. Maximálisan mindenben hozzánk igazodott (pl. kivárta a suli végét, pedig hamarabb lett volna neki jó)

3: Elmebeteg volt (40-es, kisgyerekes nő). Összesen kb 3 napot laktunk ott, ennyi idő alatt sikerült eldönteni, hogy bármi jobb ennél. Kaputelefonnal napjában 10-15-ször felcsengetett, hogy megnézze, itthon vagyunk-e. Nem akarta aláírni, hogy beköthessük a netet. Nem akarta megadni a kapukódot, kulcsot adott csak. (Azt mondta, soha nem lehet tudni, történtek már itt "dolgok". Mikor rákérdeztem, terelt. Mondtam neki, hogy a kulcsot is le lehet másolni, ne szórakoztasson már, hogy nem adja meg a kódot, amit amúgy is meg lehet változtatni. Nem győzte meg.) Az alagsorban csótányok voltak, a lakás a 2. emeleten, idő kérdése volt, hogy belepjenek. Két nap múlva közöltem vele, hogy ha még egyszer felcsörget "valaki", akkor zárat fogok cseréltetni, mert féltem a cuccaim a fent említett rejtélyes "dolgok" miatt. Üvölteni kezdett velem, hogy ne merjem, takarodjak a francba. Megfogadtam a tanácsot.

4: Rendes volt, olyan, mint az első, de 1 év után úgy döntött, eladja a lakást, mert daganatos lett, nem akart hitelt hagyni a családjára. Azt mondta, megvehetjük mi is, rettentő jó ára mondott, de én akkor kezdtem dolgozni, a párom még nem talált munkát, a szülőkre nem számíthattunk, így elúszott. Az 5. tulaj vette meg jóval drágábban, mint amit nekünk kellett volna fizetni.

5: Elvileg befektetésre vette, maradhattunk ugyanazokkal a feltételekkel, de a tél letelte után kirakott minket. Akkor árulta el, hogy soha nem akart albérlőt tartani, csak nem akarta kifizetni a téli rezsit így lakásvétel után. A gond csak az volt, hogy 1 hónappal azelőtt megengedte, hogy kismacskám legyen (tudta, hogy úgyse fogok ott lakni a macskával, nekem viszont hatalmas gondot okozott. Rohadt nehéz albérletet találni állattal). A sors fintora, hogy a mellette lévő lakás pont kiadó lett, átköltöztünk oda és még 6 évig nézhettem a kedves szomszédot.

6: Másik városban lakott, soha nem jött, csak ha kellett valamit szerelni. Volt, hogy fél év után én szóltam neki, hogy lassan odaadnám a bérleti díjat. Jól hangzik, de nagyon fáj ám egyben odaadni akkora összeget.. Nyáron hozott termést (földjeik vannak), szó nélkül intézett bármit, amit kértem. Egyszer összetörtem egy tükröt, mondtam, hogy kifizetem, az én hibám volt. Azt mondta, ne vicceljek, erre fizeti a biztosítást, hívja az üvegest, csak engedjem be. Akkor mondta, hogy amúgy belevett minket is a szerződésbe, szóljunk, ha baleset ér, fizet rá a biztosító. WOW! Szigeteltette nekem az egyik szobát belülről, mert nagyon hideg fal volt, 3 évente kifestetett szó nélkül. Bagóért béreltük a lakást 6 éven keresztül, soha nem emelt (Mikor beköltöztünk, akkor volt kb az árában, majd volt egy kb +100%-os drágulás időközben a piacon). Megvárta, hogy összegyűljön a sajátra a pénzünk, mondta, hogy örül neki, hogy sikerült nekünk sajátba menni. Segítettünk neki új embereket találni, akik szintén a piaci ár alatt kapták meg (viszont így is kétszer annyi volt a díj, mint nekünk!). Biztonságban éreztük magunkat ott, tudtuk, hogy nem adják el a fejünk felől, ha voltak is terveik, mindig megosztották velünk, tudtunk készülni rá együtt. Szerintem ennek így kéne mennie mindenhol. A tulajnak ez csak egy lakás, befektetés, de a bérlőnek az élete (egy jelentős) része.

"Nem akarta megadni a kapukódot, kulcsot adott csak."

Na ilyen nekem is volt :D

A tulaj azzal érvelt, hogy "lenézi valaki" amikor beírom és bemegy, meg bármi történhet. Mindezt úgy, hogy csöves volt beköltözve a lépcsőházba, meg egyszer drogos nő lőtte magát az ajtó előtt. Plusz az jött-ment aki csak akart.

1. Ingatlanoson keresztül zajlott minden, külföldi tulaj volt. Az ingatlanossal is kétszer találkoztam, egyszer a szerződéskötéskor, egyszer kiköltözéskor. A lakbért utaltuk, ha valami probléma volt, szóltunk és küldött szerelőt. Volt, amit megjavítottak, volt, amit nem, de az nekünk nem is okozott igazán problémát, az ingatlan állapotát veszélyezteti szerintem.

2. Szintén ingatlanos, szintén utalunk, elég megbízhatatlan formának tűnt, de amúgy semmi baj nincs vele. Egy kérésünk volt eddig, kicsit várni kellett, de megoldották. Nekünk amúgy pont kapukulcsunk nincs, egyszerűen nem találta meg.