Miért mindig a tulajdonos panaszkodhat?
Albérletben élek egy Budapesti kis lakásban (40nm).
Árat inkább nem írok mennyiért bérlem, mert nekem sok,de te , aki olvasod, mint tulajdonos, neked biztosan kevés lenne az az összeg, amit látnál.
Szóval pár napja beszélgettünk a tulajdonossal és egy órán át csak panaszkodott az életéről, hogy neki mennyire rossz dolga van anyagilag.
(mindenkinek lehet mély pontja az életében, de neki nincs oka rá, mert örökölte a házát, az egyik autót ajándékba kapta a másikat kp-ra vette meg)
Nem is értem minek neki két autó, amikor egyedül van?
Amikor én is beszéltem magamtól pár mondatot, látszott a tulajdon, hogy nagyon unja és nem érdekli az életem.
Próbáltam éreztetni vele, hogy rajta kívül másnak is lehet, sőt van is gondja,de feltűnően figyelmen kívül hagyta
a sorsomat.
Mert ugyebár egy albérletben élőnek soha nem lehet semmi problémája még egy aprócska sem.
Így úgy döntöttem, hogy inkább hagyom beszélni és panaszkodni.
De annyit Leírok, hogy közöltem vele, hogy másnak annyi sincs mint neki és mégis boldog.
Ennek a tulajnak van saját háza, két autója, nyaralója Balatonon és egyiken sincs semmilyen hitel, tartozás és pluszba van egy kiadott lakása is amit én bérlek.
Egészséges, fiatal emberről van szó, aki csak nyafogni tud, de értékelni nem tudja az életét és talán fel sem tudja fogni, hogy milyen szerencsés helyzetben van sok emberhez képest.
Annyit még hozzáfűztem a mondanivalómhoz, hogy ha én elveszíteném a munkahelyemen, és nem tudnám fizetni az albérletet, ő azonnal az utcára dobna, de ha ő veszítené el a munkahelyét, őt senki nem dobná az utcára.
Semmit nem válaszólt, csak kínosan mosolygott.
Értem én, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és a legfontosabb, de tanulja meg már értékelni az életet az ilyen, mert legszívesebben az ilyen viselkedésű embertől elvenném mindenét,hogy rákényszerüljön arra hogy kivegyen egy albérletet és érezze milyen kiszolgáltottnak lenni.
Akkor talán megtanulná értékelni azt, amije van.
Nagyon sok fórumon beszélgetek emberekkel az albérletről és sajnos az a tapasztalat, hogy leginkább a tulajdonosok panaszkodóbbak az albérlőkkel szemben.
De miért?
Mindenki rinyál folyton, ez Magyarország. Az ősmagyar vérükben van, hogy rinyálni kell. Ha valakinek elmondasz valami jó dolgot, akkor meg egy felvágós, pökhendi köcsög vagy.
Pl a te bérbeadód azt is mondhatta volna, hogy olyan boldog, amiért minimális energiabefektetéssel lett két autója, meg lakása, háza, nyaralója, és tök király, hogy neki ennyire bejött az élet, de akkor meg az lenne a bajod, hogy minek menőzik neked.
Ha unalmas hallgatni, akkor ne beszélgess vele.
Akkor most egy dolgot képzelj el, kedves kérdező: elmész Csádba és ott egy olyan családdal beszélgettek a gondjaitokról, ahol hét emberre jut heti egy kiló köles egy sátorként funkcionáló ponyva alatt, és ahol a vízért napi 20 km-t kell gyalogolni, de az is sáros és keserű.
Szerinted ők mit reagálnának a te gondjaidra? (Segítek: semmit.)
Problémája bárkinek lehet, téged másé valószínűleg ugyanúgy hidegen hagy, mint őt a tied. Ennyi.
"értem én, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és a legfontosabb, de tanulja meg már értékelni az életet az ilyen, mert legszívesebben az ilyen viselkedésű embertől elvenném mindenét,hogy rákényszerüljön arra hogy kivegyen egy albérletet és érezze milyen kiszolgáltottnak lenni."
Remélem, neked sem lenne kifogásod az ellen, ha a példámban említett afrikai családdal kellene helyet cserélned egy időre. Csak hogy érezd, milyen kiszolgáltatottnak lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!