Ti, akik szintén albérletben éltek, hogy bírjátok?
Férj és feleség vagyunk, egy kisgyerekkel. Megőrülök, hogy albérletben kell élnünk!
Mindketten vidékről származunk, szülőknek családi ház. Minket a munka ideköt, így kénytelenek vagyunk albérletben lakni és ne szeretnénk a szülőknél sem lakni. De nagyon sokszor elgondolkodom azon, hogy azt a pénz akár a gyermekünre is költhetnénk, vagy a saját házunkra. Őszintén, nagyon nehezen bírom. Akiknél szintén van gyermek, ti nem érzitek így a helyzetet? Vagy ezzel, csak én vagyok így? Nagyon rossz, hogy úgy érzem nincs biztos pont a fejünk felett. Kilátástalan, hogy mikor tudunk házat venni, mai világba igen nehéz.
Akkor elsőre ne házat vegyetek, hanem egy lakást (3 szobásat). Ha mindkettőtöknek van jövedelme, akár átlagos is, akkor 1-2 év alatt össze lehet rakni önerőre, mellette CSOK+hitel és hajrá, máris van saját lakásotok.
Ha meg jobban megy, a lakás hitelmentes stb akkor jöhet a ház.
Szerintem """egyszerűen""" csak el kell engedni ezt a dolgot.
Nem a saját lakás álmát, hanem az "ez csak albérlet" érzést.
Ha az ember tudomásul veszi és ennek megfelelően éli az életét akkor ugyanott tart mintha folyton ezen agyalna. Én legalábbis igyekeztem elterelni a gondolataimat amikor nem láttam reális esélyét sok éven át a lakás vásárlásnak. Nem azon gondolkoztam, hogy ez kidobott pénz, mennyi elmegy. Csak tudtam, hogy ez is egy kötelező kiadás mint bármi más, a rezsi, a kaja, vagy egyéb költségek.
Az tény és való, hogy nehéz ingatlanhoz jutni, sokaknak egyenesen lehetetlen.
Én 30+ éves koromig lakótársakkal éltem, nyilván ez az "egzisztenciális szint" nem segítette elő az ismerkedést és párkapcsolati törekvéseimet.
Vagy 5-6 évem ment rá, hogy nulláról, sőt valahol mínuszból indulva eljussak egy lakásig. De folyamatosan csak kergettem az árakat és tény, hogy rossz átélni, hogy hiába rakok félre 50-150 majd a végén már 250 ezreket, akkor sem érem utol a kínálatot.
Most 32 évesen jutottam oda, hogy egy nem túl jó helyen lévő nem túl jó panellakást meg tudtam vásárolni hitellel... éppen hogy csak. És én még azt mondom, hogy relatív élhető jövedelmem van. De így is nulláról fel kell újítani és akkor még mindig csak egy Kőbányai panelom lesz.
Olyan szempontból elgondolkodom, hogy sokakkal beszélek, sokakat ismerek közvetve-közvetlenül akik albérletben vannak. 40-50+ éves emberek, kiknek aztán végképp esélyük nincsen már saját ingatlanra, így nem marad más, dolgoznak amíg meg nem halnak. Elszomorító.
Bocs, de elsőnek lehet, hogy nem a gyereket kellett volna bevállalni, hanem egy lakást beszerezni. Sokan nem házzal kezdenek, hanem lakással, aminek az árához gyűjtenek és az albérlet+félretett pénzből 10-20 év múlva vesznek házat.
Egyébként ha már van gyerek, akkor számos lehetőség van, érdemes bevállalni még kettőt (csok, babaváró, otthonfelújítás, stb.).
Nálunk is a szülők vidéken élnek kertes házban, mindenhol 2-3 szoba üresen áll. Tehát simán hazaköltözhetnénk, de ugyanolyan okból, mint ti is albérletben élünk. Igazából nincs vele gondunk, hisz így legalább önállóan, egyedül élhetünk, nem kell kerülgetni a szülőket - akik hiába rokonok, elvagyunk velük, de egymáson éléssel azért könnyű a másik idegeire menni hosszú távon. Hétvégente ha nincs jobb program elmegyünk valamelyik szülőhöz és ott alszunk, de itt is elvagyunk.
5-ös
Nem tudhatod mért van gyerekük lehet úgy jött és nem vetették el. De tény hogy először egy lakás kell aztán jöhet a gyerek én is ezen az oldalon vagyok.
4-es
Az a durva hogy valamelyik 50 évesen végiggondolja, hogy ő a gyárban 8 órát lenyom az egész bére albérletre és kajára megy el ebből nincs kiút és lesz belőle egy kéregető vagy esetleg olyan aki megtámad az utcán hisz veszteni valója nincs az életben. Szerintem egyre többen vannak ilyenek akik 40-50 évesek de változtatni már nem tudnak munka albérlet kaja míg egyszer nem robban a dolog.
Egyszer volt a híradóban hogy egy csávó ő is olyan 40-50 éves kapott egy önkormányzati lakást a párjával akivel minimálbéren vagy alkalmi munkákat dolgoztak és így végiggondolva ebből a közegből már nem lehet kitörni.
"..érdemes bevállalni még kettőt"
Atyaég! Belegondoltál egyáltalán, mennyibe kerül még két gyerek, mielőtt leírtad ezt tanácsnak?!
Kérdező: Ez sakk matt és te is tudod. Ha nem változtattok munkahelyet és többet se tudtok keresni, akkor marad ez addig, amíg esetleg valamelyikőtök nem örököl. Baromi rossz érzés, tudom, de vagy megoldjátok, vagy elfogadjátok. Megoldás lehet az, hogy valamelyikőtök külföldi munkát vállal pl.
Sehogy nem egyszerű ez.
Mert ha nem vállalsz gyereket, csak az anyagiakat lesed, hogy mikor éred el a szintet, akkor leszel 40+ éves első gyerekkel.
A 10-20 év múlva ház is olyan, hogy sajnos én magam is azt látom, hogy 30+ vagyok és most lett lakásom. Leszek 50 éves mire eljuthatok oda, hogy talán lehetne családi házam. Régen 50 éves korra már kirepültek a gyerekek.
Alapból azt látom, hogy az ingatlannal rendelkező ismerősök 30 éves koruk környékén vállalnak 1-2 gyereket, akik nem rendelkeznek vele azok 40 környékén jutnak oda, hogy gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!