Szerintetek sem normális helyzet ennyi idősen elköltözni?

Szerintem nem vagy tisztában a rád váró feladatokkal, kérdező!

Az együttélés nem csak rózsás boldogság és összebújás.

A 10-es is jól leírta, mennyi feladat fog rád hárulni - amit eddig otthon tálcán kaptál.

És akkor még az anyagiak, amit már szintén említettek az előttem szólók. Az anyagi szűkölködés a legjobb kapcsolatot is kikezdheti...

Én sem gondolom ezt jó ötletnek. 19 évesen egyetem, munka és háztartás, mind egyszerre szakadna a nyakadba.

Kb. így nézne ki a napod:

Ha jó helyet találsz, ami közel van,akkor reggel felkelsz 6:30-7 fele, 8 órára már a munkában vagy. Tegyük fel, hogy csak 6 órát dolgozol ( 4 óra után nem igazán jár tb. és társai elméletileg). 14 óra fele végzel, lesz 15 óra, mikor hazaérsz. Házimunka...tételezzük fel azt, hogy a párod is besegít, de hacsak nem szakács, te meg nem zacskós és mirelit dolgokat akarsz készíteni, akkor az étel elkészítés simán van 2 vagy még több óra egy nap leves + főétellel számolva (főleg, ha még kezdő az ember). Mire megvacsorázol, szusszansz egyet kb. este 6 lesz, és akkor más házimunkát még nem végeztél, de ha jófej a párod, akkor már végre nekiláthatsz tanulni. Természetesen a reggel 6:30-7 órás keléshez ideális esetben este 11 óra fele már aludnod kellene, tehát ebbe a néhány órába zsúfolod a tanulást, a pihenést, a párodat és az egyéb szociális kapcsolataidat.

Így is annyira mese habbal?

Természetesen tudom, hogy sokaknak sikerül ez, és őszintén nagyra is tartom őket, de szerintem a legtöbbjük cserélne veled, és 19 évesen ( hacsak nem bántalmazó szülei vannak) inkább simán egyetemre járna, szabadidejében a barátaival lenne, és egyéni preferencia és családi kasszához mérten diákmunkán.

Jogos, amiket előttem néhányan felvetettek, szerintem viszont nem feltétlenül ennyire egyszerű a dolog.

Én abból indulnék ki, hogy mennyiben változna meg az életed, ha nem a családoddal laksz, hanem a barátoddal? Pl. más a helyzet, ha otthon egyáltalán nem segítesz be a háztartásba, ha otthon maradsz, nem dolgozol, ha nem is nagyon érted a háztartási dolgokat, stb., mint ha így is mondjuk főzöl néha magadra vagy a családra, tervezel dolgozni, felváltva takarítod a közös helyiségeket a többi családtaggal, tudsz önállóan ügyeket intézni, számlát befizetni, stb. Azért csak a háztartási dolgokat soroltam ide, mert gondolom, mindkét helyen ugyanúgy tanulnál, és ugyanolyan szociális életet élnél.

Én pl. 19 évesen nagyon nem voltam önálló (ha bármi önállósági törekvést mutattam, a szüleim leszidtak, hogy rosszul csinálom, aztán egy idő után már nem mentem házhoz a pofonért), aztán egyik pillanatról a másikra kellett volna megtanulnom mindenféle főzést, mosást, takarítást, ügyintézést az egyetem + a másik városba való beilleszkedés mellett, és nekem ebben a formában nagyon megterhelő volt fizikailag és időbeosztásilag is, hogy felzárkózzak. Viszont a korona idején tavasszal, 24 évesen ismét össze kellett zárkóznom anyámmal, akkor már magamra főztem, tudtam intézni a saját ügyeimet, takarítással is tisztában voltam, onnan már szinte zökkenőmentes volt eljönnöm albérletbe. Szóval ha esetleg még nincs annyi tapasztalatod, azt tudom javasolni, hogy ne egyből a mélyvízzel kezdd.

Esetleg a barátoddal megbeszélhetitek, hogy ha valamelyikőtök leterheltebb, akkor a másik kicsit jobban beleszáll a háztartási munkába (természetesen fair arányban, nem eltartás jelleggel), és így nem az lesz, hogy még az egyetem és a munka mellett is az egész háztartást te viszed a hátadon.