Hány évesen normális elköltözni a szülőktől?

Amikor fennáll, hogy:

1. Már el akarsz költözni.

2. Kenyér, hideg víz, rezsi saját zsebből kifizethető.

Ekkor megfelelő. Ez lehet 19, lehet 29. 30-ig ne várj.

Erre nem igazán van ilyen normatíva, hogy mikor, hiszen soktényezős a töténet.

Egy biztos: ilyen horderejű döntést meghozni mindenképpen megalapozottan és saját meggyőződésből célszerű.

Szoktam mondani, hogy nemcsak retardált családok vannak, akik "kötelező jelleggel" mennek egymás agyára, ugyanakkor az is igaz, hogy mihelyst érettebb, felnőttebb az ifjú, annál nagyobb lesz az autonómiaignye és annál erősebb a késztetés az önállósodásra.

Kizárólag társadalmi megfelelésből és erőfeletti anyagi áldozatok árán téve, erről mindenkit lebeszélnék, ám ha a feltételek is adottak (anyagilag) akkor nyilván egy teljesen életszerű és jó döntés.

De ezek mindenkinél más korban jönnek el. Ha te 19 évesen stabil lábakon állsz, miért is ne mehetnél az utadra. De sajnos 40+osakat is ismerek, ahol csak nagy nehézség árán menne. És ez akkor is így van, ha sokan beérik azzal, hogy az olyan 30-as, 40-es embereket leszólják, le-életképtelenezik, mert nem úgy él, ahogy a mainstream kívánná. Az életképtelenség is épp elég baja annak, aki benne van és legtöbbször nem azért nem tesz semmit, mert nem fáj eléggé, hanem mert nem tudja, merre lépjen, mit tegyen, hgy kitörhessen.

Ám normál egzisztenciával én nagyjából a családalapítás előtt pár évvel már jónak tartanám.

4-es vagyok és reflektálnék az 5-ös választra.

No pont emiatt szoktam mindenkinek azt tanácsolni, hogy a saját életét és a saját értékrendjét élje, mert ahogy az 5ös is mondja, itt a gyk törzsközönségének van egy ilyen "keménymag"-ja, aki szerint olyan hipermen-nek kell lenni, hogy már épp nagykorúan olyan egzisztenciád legyen, mint egy 40-es 50-es befutott valakinek, és ha nem állsz ezen a szinten, akkor egy darab szar vagy, akinek még levegőt venni sincsen joga ezen a Földön.

No szerencsére azért nem ilyen cudar a világ, még akkor sem, ha sokan szeretnék azzá tenni...

Én 18 voltam. Épphogy betöltöttem. Elvégeztem a szakmámat, aztán kaptam egy jó álláslehetőséget és igy a párommal elköltöztünk albérletbe. Mindketten dolgoztunk,bőven fenn tudtuk tartani magunkat. Mellette csináltam az okj-t illetve érettségiztem. Nehéz volt de muszály. Nekem a családi kapcsolatom sem volt fényes mert apám alkoholista volt és bántott emiatt kellett lépnem.

Azóta már leszokott a piáról szerencsére.

Nem igazán a kor itt a lényeg,azért felnőttnek is kell ehhez lenni agyban,érettnek, felelősségteljesnek.

A bátyám 25 a mai napig otthon lakik apámék nyakán,de agyilag kb mint egy 15 éves. Én 18 évesen önfenntartó lettem de ő a saját szobájára is igénytelen,ha elköltözne mocsokban élne mert nem takarítana és éhen is halna mert nem járna el boltba,teljesen önállótlan.

Èn Németországban élek, és itt normál, hogy a gyerekek többsége a középiskola befejezte után elköltözik.

A legföbb ok, hogy az ország óriási, és rengeteg gyerek sokkal messzebb talál továbtanulási lehetöséget, így oda költöznek. A másik, hogy az Ausbildung(szakma szerzés) fizetve van mint egy rendes munka a gyerekeknek. ìgy ha valaki elkezd egy szakmát tanulni, akkor dolgozik is(gyakorlat) és így van bevétele. Ilyenkor már igényük van a gyerekeknek a külön életre, és lakó közösségekben van pénzük is egy szobát bérelni.

Nem "évesen", hanem akkor, amikor

- önálló életet akarsz élni és

- ezt anyagilag is biztosítani tudod magadnak.

Természetesen nagykorúság (betöltött 18 év) elérése után.