Miért itthon a legdrágábbak az albérletek Európa-szerte, és ehhez képest miért itt a legzordabb a bérlő-bérbeadó viszony?
Külföldön, megélhetés-fizetés arányban is többszörösét kereső ismerőseim mondják, hogy ennyit, amennyit itthon elkérnek (főleg fővárosban) albérletért, soha nem fizetnének. Nem tartják normálisnak, hogy a fizetés harmadát-negyedét csak az albérlet viszi el.
Azonban nem lehet az egészet nyilván a bérbeadók kapzsiságára kenni (még ha egyértelműen azok is), hiszen azért adják ennyiért, mert megfizetik. De mégis ki? És miért? Mi magyarok ilyen beletörődőek lennénk?
A bérlő-bérbeadó viszony külön megér egy misét, a horror árakhoz képest bérbeadói oldalról különösen pofátlan feltételeket szabnak, sokszor gyakorlatilag fingani nem lehet a lakásban, rájárnak az emberre, nem tartják a privátszférát tiszteletben, mondván, az az ő ingatlanuk. Persze, akad nem egy igénytelen lakó is, de ez a magas lóról való flegmázás, hülyegyereknek nézés-mentalitás szerintem mindenkinek megvan, aki valaha lakott bérelt ingatlanban. Nem beszélve az önkényes áremelésekről és arról, hogy gyakorlatilag itthon mindenki feketén csinálja (aztán csodálkoznak, hogy nem lehet kitenni, fellépni a nem fizető senkiháziak ellen.)
Na, bérlakástroll akcióban.....
Mindjárt jön a haver, aki szerint kizsákmányolás a lakáskiadás... :_DDD
A titok az, hogy olyan lakásba kell költözni, amelynek a bérleti feltételei gond nélkül elfogadhatók, illetve tudomásul kell venni, hogy ezen feltételek nem irányadóak, hanem szó szerint értendők. Ha tehát a bérbeadó kizárólag meghatározott számú nem dohányzó, nem terhes, állattal nem rendelkező nagykorúnak adja ki a lakást, akkor ott dohányos, terhes, kiskorú vagy állat még átmenetileg sem lakhat. Létszám felett pláne:-)
Nekem nagyon régóta van bérlőm, most éppen sorban a harmadik, problémám soha nem volt velük, mert eleve úgy kötöttünk szerződést, hogy a kiadás feltételeivel tisztában voltak. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy a bérlő és a bérbeadó között rossz a viszony. Az inkább akkor szokott bekövetkezni, amikor valamelyik fél nem tartja magát a megbeszéltekhez vagy a szerződésben aláírtakhoz.
3: az egy dolog, hogy alternatíva hiányában aláírják és tisztában vannak vele, meg más, hogy valójában tényleg tetszik-e nekik, amiről te nyilván nem tudsz. Én is voltam bérlő, nagyjából soha, senki nem volt maradéktalanul elégedett a feltételekkel (szobát béreltem, voltak lakótársaim, akikkel beszéltenm), és kisebb konfliktusok is előfordultak. A lényeg, hogy albérletben soha nem tudtam magamat igazán otthon érezni, ellentétben külfölddel, ahol egy életet is leélhetsz akár albérletben kényelmesen, biztonságban. Itthon bárki bármikor meggondolhatja magát, kirakhat önkényesen, ha éppen úgy dönt például, hogy most a haverja jön a helyedre (velem ez történt). Amiket felsoroltál egyébként - dohányos, terhes, állat nem jöhet - éppen a bérbedói önkény jellemző tünetei, lehet csodálkozol, de külföldön egyik sem akadály, felnőttként kezelik az embert. Összefoglalva: a jó viszony részedről addig tart, amíg minden a te szád íze szerint valósul meg.
4: tudod mibe ülj bele. Leírtam, hogy nem nettó pénzről van szó, hanem bér-megélhetési költség arányról. Értelmezni kéne tudni a leírtakat.
"Amiket felsoroltál egyébként - dohányos, terhes, állat nem jöhet - éppen a bérbedói önkény jellemző tünetei, lehet csodálkozol, de külföldön egyik sem akadály, felnőttként kezelik az embert. Összefoglalva: a jó viszony részedről addig tart, amíg minden a te szád íze szerint valósul meg."
Mivel a saját lakásomról szól van szó, törvény biztosította jogom, hogy eldöntsem, ki lakhat ott. Ha utálom a dohányfüstöt, miért kellene elviselnem még évekkel a lakó kiköltözése után is? Ha nem vállalom a nemfizető gyermekes család kilakoltatásának maceráját, vagy a gyerekkel/állatokkal járó károk javításának költségeit, amit nagyon nem fedez két-három havi kaució sem, akkor miért kellene ilyen bérlővel szerződnöm?
Ettől én még nagykorúnak tekintem a lakómat, de jogom van megválasztani, kit engedek be. Ahogy írták már: ne jelentkezz olyan hirdetésre, aminek nem felelsz meg. Akkor sem, ha nincs alternatíva, mert onnan is menned kell.
Sajnos ezért kell nagyon megválogatni, kinak adjuk ki a lakást. Személy szerint kizárólag negyven-ötven feletti gyermektelen nemdohányzó egyedülállót választok, és még sosem volt velük gond.
#5: hát akkor te ne legyél ilyen önkényes, és akárkinek add ki a lakásod, ne diszkriminálj!
Aztán majd ha két év múlva egy romhalmazt látsz vissza a lakásodból, akkor is csak hangoztasd a magasztos elveidet! :))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!