Mit lehet tenni a kiálhatatlan szomszédokkal?

Két és fél éve élek a jelenlegi albérletünkben, még Anyával költöztem ide. Ez a sokadik albérletünk, soha nem volt ránk panasz sehol, mindenhonnan azért mentünk el, mert el lett adva az ingatlan. Belvárosi, főleg időskorúak lakta épület, melyben nagyon kevés az albérlő, a tulajok jelentős többségben vannak.

Már az első héten feljött Anyához az alsó szomszéd, hogy ne mászkáljon magassarkú cipőben, Anya nagyon meglepődött, mert otthon mamuszban közlekedik, szólt is a hölgynek, hogy nem szokott, nagy valószínűséggel nem minket hall. Utána alig egy héttel ismét feljött a hölgy, hogy Anya ne porszívózzon nyitott ablaknál, mert őt zavarja a zaj. Délután kb. kettőkor. Anya itt már nem volt annyira kedves, jelezte, hogy örülne, ha leszállna rólunk.

Ezt akkor meg is említettük a lakás tulajdonosának, aki beismerte, hogy az előző bérlője is említette neki a hölgyet, aki azzal a lánnyal is ugyanezt csinálta, de azt mondta, ne is törődjünk vele.

Utána már csak engem talált meg a kedves néni, komolyan, mintha figyelte volna, hogy Anya ne legyen otthon. Azzal kezdődött, hogy egy este nálam aludt a Párom és az öccse, akkor feljött és üvöltve felvert minket, hogy bútorokat húzkodunk minden éjjel mióta ide költöztünk, és most is. Mondtam neki, hogy az lehetetlen, mert a heti két szabadnapom kívül minden nap éjszakás vagyok, és az 50kilós Anyám sem áll neki lakberendezni hajnalban, és akkor se történt ilyen, a tesó aludt, mi pedig épp bemásztunk a kádba... De a kedves szomszéd csak folytatta, hogy meg amúgy nem is csak ketten lakunk itt, ő tudja, és látja a velem lakó lányt minden reggel 6kor két pasival mászkálni (nos, ez a szomszéd lány volt, aki a pasijával és a tesójával élt mellettünk). Megkértem, hogy legyen szíves békén hagyni minket, mert a lány a lakásban én vagyok, Anyukámmal élek, aki nem mászkál hajnalban pasikkal, ahogy én sem.

Másnap megjelent a házmester néni, kiselőadást tartott arról, hogy kötelesek vagyunk bejelenteni, hogy többen élünk a lakásban, mire mondtam, hogy nem élünk többen, Anya Párja heti egyszer alszik itt jó esetben, az enyém talán 2x, de inkább náluk vagyunk többet. Mire közölte, hogy akkor VEZESSEK STATISZTIKÁT arról, mennyivel több szemetet termelünk, amikor itt vannak a férfiak, és fizessünk legalább három személy után szemétdíjat.

Innentől aztán nem volt megállás. Feljött azért is, mert nevetek, ha a Párom megcsikiz délután 4kor, éjjelente arra riadtam, hogy veri az ajtót, és üvölt, hogy bútorokat húzkodunk. Annyira ijesztő volt, hogy nem mertem ajtót nyitni. Párom épp cigizett, aztán kiment inni egy pohár vizet a konyhába, a lépcsőfordulóból belátni oda, bementem hozzá, hogy hallotta-e, mire pont oda ért a hölgy a fordulóba, és onnan üvöltött, hogy tudja, hogy ébren vagyunk, figyel minket. Reggel pedig felkapuzott és megfenyegetett, hogy rám hívja a rendőröket, ha nem nyitok ajtót legközelebb.

Minden egyes ilyen akciója után letépték a nevünket a postaládáról.

Közben a lépcsőházba a postaládákhoz kamerákat szereltettek, mert félnek a hajléktalanoktól.

Elkezdték kitúrni a szemetünket, hogy nincs szelektálva. Egy fekete kuka van, tudtommal abba mehet minden, amúgy is, a papírt, a kartont, az aludobozokat és a pillepalackot visszük a szelektívbe. Így is hemzsegnek a csótányok a lépcsőházban, talán nem kéne kukázni más szemetét és kidobni a lift mellé. A csótányokról hiába szóltunk, senkit sem érdekelt.

Akkor jelezte a mellettem lakó lány, hogy őket is folyton zaklatja ez a páros, meg azzal gyanúsítja őket az alsó szomszéd, hogy csikkeket dobálnak az erkélyére, holott nem is dohányoznak

Aztán egy éve Anya a Párjához költözött az enyém pedig hozzám. Már a költözés másnapján beállított a házmester, hogy mit hangoskodunk? Mondtam, hogy költözés volt tegnap, és nem sikerült mindent elpakolni, azon ügyködünk. Akkor fejezzük be máskor, mert március 15 ünnep, és ő pihenni akar. Mondtam neki, hogy sajnos ez nem így működik, ezt a két napot kaptuk meg szabadnapnak a munkahelyünkön és a két barát aki segít is most ér csak rá, mert mind dolgozunk.

És a dolog nem hagyott alább. Jött már fel hajnali fél5kor a hölgy, hogy azért vagyunk fent, mert drogos cigányok vagyunk, meg hogy megy a mosógép, és hogy azért vannak a házban csótányok, mert koszosak az ablakaim, és amúgy is, csak szaros albérlők vagyunk, el fogunk innen takarodni... Ezt így egy levegővel. Egyébként azért voltunk fent, mert indultunk dolgozni és nem, nem ment a mosógép.

Aztán jött az, hogy mikor levittem a szemetet, már folyt ki a kihúzott kukából, így csak mellé tettem a zsákot. Reggel indultam Pestre, a liftben már ki volt írva, hogy a házmester elvette onnan a szemetünket és félre dobta a járdán, hogy nehogy elvigyék a kukások és takarodjak le szelektálni, vagy ki kell fizetnem a kamerafelvétel megtekintésének díját. Mikor előtte azt kértem, hadd nézzem meg, ki tépkedi le a nevünket, akkor bezzeg nem lehetett megtekinteni a felvételeket. Már pillanatragasztóval volt fent a nevünk, de valahogy sikerült lekapargatni, hát elegem lett, felírtam alkoholos filccel, tessék, lehet próbálni lenyalogatni...

Mikor hazafelé jöttem a vonattal, hívott a Párom, hogy a szemetet, amit nem vittek el a kukások, a lakásunk elé szórták...

Na itt telt be a pohár. Felhívtam a közös képviselőt, hogy próbáljon hatni rájuk, hogy hagyjanak minket békén, elmondtam neki, hogy a szomszédék elköltöztek emiatt, és az újonnan beköltözötteket is fenyegetik már, hogy ki lesznek lakoltatva, mert nekik is az a hobbijuk, hogy bútort tologatnak...

Itt egy kicsit elcsendesedtek, talán 3 hétre.

Aztán egy nap egy kiírás fogadott a liftben, hogy mi egész éjjel hangoskodunk, minden éjjel mosok, és folyton nagy a jövés-menés, meg kalapálunk is éjszaka, és hogy ki fognak lakoltatni minket. Itt a Párom se bírta már tovább, írt egy szöveget válaszul, amiben kulturáltan elmagyarázta, hogy a jövés-menés azért lehet, mert sokszor éjfélig vagy hajlani kettőig dolgozunk (vendéglátásban), tehát kb. fél 3ra érünk haza, urambocsá' csak elmegyünk zuhanyozni, higgyék el, nem mossunk éjjel, kalapácsunk pedig nincs is.

Lassan már reszketve és gyomorgörccsel megyek ki pisilni, ha felébredek éjjel, a szemetet is idegesen viszem le, hogy vajon ki lesz-e túrva.

Egyik nap a Párom mosott, és kiesett a cső a kádból, vizes lett az előszoba. Feltakarítottuk gyorsan, én pedig lementem, hogy megkérdezzem, nem keletkezett-e kár neadjisten. Nem nyitott ajtót a hölgy, én viszont gyakorlatilag reszketve aludtam el, és arra riadtam, hogy azt álmodom, hogy feljött és üvölt. Másnap viszont feljött a Páromhoz, hogy beázott, és hogy már felhívatta a kk-val a főbérlőt. Valóban így volt, de a lakás biztosítva van, ha kár történt volna, fedezi. A biztosító viszont nem kereste a főbérlőt, mondta is, hogy valószínűleg csak be akart mószerolni minket nála. Ez előtt kb. 2 hónappal egyszer feljött a házmester is Páromhoz, gyakorlatilag fellökte a küszöbön, és bement a fürdőbe, hogy az alsó szomszéd 3 hete ázik, azonnal bontassuk ki a kád oldalát, meg kutakodni kezdett a fürdőben. Alig tudta kitessékelni. Nyilván ez sem volt igaz, hiszen arról értesültünk volna.

Újabban rákapott a radiátorcső püfölésére is éjjelente, sokszor ébredünk fel rá, és halljuk, ahogy kiabál, hogy hangosak vagyunk.

A legutóbbi eset egy hete történt, már egy hónapja nem hallottam a hölgy felől, csak néha vert a csőre, végre kezdtem megnyugodni kicsit.

Az erkélyen ültem Anyával, aki meglátogatott, és hallottuk, hogy rólunk beszél a saját erkélyén állva a másik erkélyen álló hölggyel. Épp azt mesélte, hogy állandóan csak hangoskodunk, és hogy éjjel 2kor és 4kor is mosok. Nem bírtam tovább, soha nem engedett be, ha meg akartam beszélni a dolgokat, elszakadt a cérna, leszóltam neki, hogy most már felfoghatná, hogy nem mi mosunk éjjel, nem tudom, honnan hallja, talán csak képzeli az egészet, de már elegem van a vádaskodásából. Mire hogy dehogynem, bérmosodát üzemeltetek, majd jól ki fog lakoltatni. Anya ekkor mondta a másik néninek, hogy mikor Ő lakott itt velem, akkor is ezt csinálta a hölgy, zaklatott minket és hazudozott, azt is csak hazudta, hogy beázott, mire rikácsolni kezdett, hogy nem, mert várja a biztosítót. Lassan 2 hónapja várja.. Nem akartam tovább veszekedni, bele vagyok fáradva, inkább bementem a lakásba.

Amúgy már a költözést is fontolgattuk, de az albérletek a jelenleginél 20-30 ezerrel drágábbak mindenhol (nekünk nem emeltek, mióta itt élünk, mert vagyunk olyan kapcsolatban, és nem rajtunk akarnak meggazdagodni), egyszerűen nincs lehetőségünk 150-170 ezreket kidobni az ablakon havi szinten. A lakás nagyszerű, a környék nagyszerű, csak a szomszéddal van problémánk. Ha legközelebb dörömböl és üvölt, ráhívhatom a rendőröket? És a szemetünkben turkálásért lehet valakit jogilag felelősségre vonni?