Ha nem fizet a bérlő, nem tehetem ki a saját tulajdonú lakásomból?

# 19

Milyen rendbírság? Szerinted ha én betörök a lakásodba, ott inzultállak, kipakolom a cuccaid és téged is erőszakkal, az a rendbírság kategória?

Azért kevés ilyen nagymellényű megy börtönbe, mert 1.) általában csak az ilyen oldalakon, írásban nagy a mellény, 2.) általában a volt bérlők sem tesznek feljelentést az ilyen bűncselekmények miatt.

#20

Nem írok neked regényeket, mert láthatóan ezen élvezkedsz!

Nincs igazad és kész!

De ha akarod, akkor én is tételesen leírom minden sorodhoz, hogy miért hülyeség, de qrvára unnám, ahogy még olvasni is fárasztó ennyi zöldséget!

"Bérleti szerződés mindenképp fel lehet mondani, onnantól meg nincs jogcíme az ingatlan használatára a volt bérlőnek, és lehet ellene eljárást indítani."

Nagyon sok történetet olvastam tehetetlen bérbeadóról. A lakhatáshoz való jog gyakran erősebbnek bizonyul.

"Nem értem, mi a problémád, milyen védelmet vársz. A magántulajdonodat senki nem veszi el."

Ez nem így van. A tulajdonodat jó ideig nem tudod használni, miközben a bérleti díj sem folyik be, azért ez erősen a magántulajdon sérelme.

"Mégis mi lenne ennél jobb? Oké, kicsit lassú a folyamat, de ezen kívül mi a gond?"

A gond az, hogy a magántulajdon szentségét egyre kevésbé látom biztosítottnak. Sok panasz van arra, hogy a bérlőt "nem lehet kitenni". Vagy ott van kesznyéteni gazda esete, akinek kertjébe hosszabb időn át rosszhiszeműen, aljas indokból hatoltak be. Vagy ott van a "fagyállós" gazda esete, aki szintén a saját területén próbált védekezni. Vagy a Kolosy téri motoros tolvajok esete. Mindannyiszor a tulajdonost vették elő, aki kizárólag a saját tulajdonát védte.

"És ki fogja mérlegelni, hogy a bérlő mindent betartott-e? A másik szerződő fél, a bérbeadó?"

Az jobb, ha a bérlő dönti el? Nyilván egyik sem jó megoldás, hiszen ez egy kétoldalú szerződés, tehát elsősorban a megegyezésre kell törekedni.

Azonban azt tapasztalom különböző írásokban és ismerősi körömben, hogy a gyakorlatban nagyobb probléma a bérlő oldaláról történő visszaélés. (most magánszemélyek közti lakásbérlési szerződésekről van szó)

"Ugyanazért, mert a lakásod eladása vagy árverezése után sem válsz önkényes lakásfoglalóvá."

Ez azért lehetne másként is. Egy adásvételi szerződésre ráírjátok, hogy az átadás időpontja 2020.05.01, de az eladó 2020.05.02-án még bent lakik. Nyilván az eladó pontosan tudja hogy megkapta a pénzt, és azt is pontosan tudja hogy semmi keresnivalója ott, innentől fennáll a szándékosság.

Én voltam: # 15/24 Időpont tegnap 10:14

Neki írtam: # 16/24 Időpont tegnap 11:30

#16-os, neked írom. (Időpont ápr. 19. 11:30)

A számtalan példa közül csak egyetlen, amivel most találkoztam, hogy a magántulajdon mennyire nincs tiszteletben tartva Magyarországon.

[link]

A bűnöző levágta a kábeleket, úgy vitte el a fejegységet. Természetesen a kárt a rendőrség mélyen alulbecsli, nehogy bekerüljön a statisztikába és foglalkozni kelljen vele.

#25 a magántulajdonnak nincs "szentsége", amit biztosítani kellene. A magántulajdon egy jog, sok másik jog mellett. Nem "szent" abban az értelemben, hogy (bár fontos, de) nem áll minden más jog felett. Létezik például az élethez való jog, az emberi méltósághoz való jog, vagy a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog. És bizony van, amikor ezek szembenállnak a magántulajdonhoz való joggal. Akkor pedig nem az a megoldás, hogy a magántulajdonhoz való jogot bármi áron magánerőszakkal kikényszerítjük, hanem az igazságszolgáltatás fog határozni.

Bizonyára ismert a retekklubból a fagyállós gazda története, aki az ő magántulajdonhoz való jogát másnak az élethez való joga fölé helyezte, aztán mehetett a hűvösre. Vagy a karatés lakáskiadó esete, aki kifogott egy sumák bérlőt, és úgy gondolta, emberkedik vele egy kicsit, aztán meglepődött, hogy ő lett rabosítva.

Aki magánerőszakkal óhajtja megvédeni a magántulajdonát, az legalább a következményekkel legyen tisztában, mielőtt nekiáll emberkedni.