Nem szeretem a lakást, de nincs pénzem elmenni. Volt valaki ilyen helyzetben?

Párommal költöztünk fel egy nagyobb városba. Minnél hamarabb jönni kellett, így rögtön az első albérletet választottuk, ami megfizethető áron volt.

Mióta itt vagyunk minden folyamatosan elromlik, az ablakot ki se merem nyitni, nehogy az üveg kibillenjen belőle, vagy letörjön a fogója. Redőnyt is csak óvatosan húzom fel, nehogy leszakadjon (már leszakadt egyszer). Tehát nem egy modern ház, higinéniai festés se volt, a bútorok se maik.

Ha valami elromlik a lakásban, állandóan azzal jön a főbérlő, hogy mi miattunk történt, mert 16 évvel ezelőtt még nem volt semmi baja.

Azt mondta a főbérlő, ha megint elromlik valami, kitesz minket a lakásból, azonnali felmondással.

Rendesen fizetünk minden hónapba, a szomszédok sem panaszkodnank ránk.

Viszont van ez a "mindent mi rontunk el" dolog, illetve a házba is bejár hetente egyszer a tudtunk nélkül, valamint ha elmegyek úgy, hogy "bukón" van az ablak, szól a szomszédunk a főbérlőnek, az pedig nekünk, hogy azonnal zárjuk be, vagy ha nem tudjuk, akkor bezárja ő, ha otthon vagyunk, ha nem..

Szeretek ebben a városban élni, a munkahelyeink is nagyon jók, viszont itt határozott időre szóló szerződésünk van és, ha lépünk az -130.000 forint. Plusz a másik lakás és minimum 200.000 lenne mindennel. Hitelhez nem akarunk nyúlni huszonévesen.

Párommal úgy beszéltük meg, hogy tavaszig gyűjtünk és megyünk máshova.

Elég érzékeny vagyok és az, hogy bármikor kirakhat innen a tulaj mert itt körülbelül heti szinten romlik el valami, az nagyon megvisel. Rámegy az egészségemre. Meg az is, hogy mindig toppon kell lenni a lakásnak, mert ki tudja mikor jön. Nem azt mondom, hogy koszosan élek, szeretem a rendet, de a túlórák mellett nem mindig van energiám.

Igazából a véleményetekre vagyok kíváncsi. Hogy lehetne elviselni ezt a kis időt, úgy hogy ne viseljen meg? Volt már valaki ilyen helyzetben?