Szerintetek illendő megbeszélni a lakótárssal, hogy bizonyos napokon ne aludjon itt a barátja?
Lányok vagyunk és egy papírvékony fal választja el a szobáinkat. Őszintén, engem zavar, hogy a barátját mindig úgy hozza fel, hogy megüzeni, hogy "ma ittalszik". Ezzel alapvetően semmi baj nem lenne, meg nem szólhatok bele, hogy ki-mikor van itt, de azért a jó viszony ápolásához szerintem elengedhetetlen, hogy az ilyesmiket egyeztessük.
Lesznek napjaim, amik stresszesek, sokat kell tanulnom, és úgy elég frusztráló a tudat, hogy nevetnek, jól érzik magukat (minden áthallatszik), nekem meg szenvednem kell a dolgaimmal. Középsuliban is ilyen voltam, amikor tanultam és épp vendégek voltak a szüleimnél. Zavaró.
Szóval csak annyi kérésem lenne feléjük, hogy szeretném, ha bizonyos napokon (előre mondanám, hogy mikor)nem jönne át. Ennyit meg szerintem meg lehet érteni. Én is megtenném, de mivel szocfób vagyok, sosem volt barátom, és külön frusztrációként nem hiányzik nekem, hogy az ő barátja ott van a falon túl, akihez alkalmazkodni kell.
Most is nagyon beteg vagyok, és nagyon nem jó nekem, hogy itt van a srác, mert nem tudok pihenni, és kb. már sírni lenne kedvem.
(Elköltözni nem tudok olyan lakásba, ahol nincsenek egymás mellett a szobák, mert a szüleimé ez a lakás. Pedig az lenne az ideális.)
válasza: válasza: válasza:Nem is ezt mondtam. De amíg nem fizet, addig nincs joga, még ha csúnyán hangzik is.
(De mellesleg az egy dolog, hogy nem fogyaszt sokat, én volt, hogy 1 évig úgy laktam, hogy heti 3 napot voltam ott, akkor is csak aludni, abból 2-t a párom is ott aludt, mégis fizetni kellett, de ez mellékes)
válasza: válasza:"nem szólhatok bele, hogy ki-mikor van itt"
Tekintve, hogy mint albérlet a te lakásod, otthonod is, illetve te fizetsz értem, így jogod van beleszólni, hogy ki lebzsel ott és ki nem.
Másrészt viszont te ismered őket, szerintem értelmes emberekkel megbeszélhető, hogy bizonyos napokon csend és nyugalom legyen. Elvégre a lakás célja a "lakás" és nem a szórakozás.
válasza: válasza:A válaszadók véleménye tök mindegy. Beszéld meg a lakótársaddal, ha értelmes akkor megérti és kompromisszumképes. Csak ne az legyen belőle, hogy "Pistike ma itt alszik". Erre te: "Jaajj, ma ne, ma hisztis vagyok." Ez tuti a rossz hangulat elöljárója lesz.
Ha előre megmondod, hogy holnapután tanulsz, úgyhogy a heti két itt alvást ha lehet máskorra időzítsék, akkor nem gondolom, hogy ez baj lenne. Jogod van ezt kérni. Akkor is jogod lenne, ha egyenértékű lakótársak lennétek.
Ilyen vagy, ez van. Viszont csak jótanácsként mondom az életre nézve, hogy lehet részedről is érdemes lenne kezelni ezt a problémát, hiszen nem reális és életszerű, hogy mindig csendben egyedül lehetsz, amikor éppen stresszes szakaszban jársz. Sokszor kerül az ember frusztrált és kellemetlen helyzetbe az életben, amit kezelni kell, hiszen pl. egy munkahelyen nem mondhatod, hogy ne vegyetek levegőt mellettem, mert határidős munkám van és a héten hisztis vagyok miatta. A "közös élet" valahol mindkét oldalról kompromisszumot igényel.
Az a baj, hogy ezt az egész élethelyzetet a hátam közepére se kívánom.
A szüleim befektetési céllal vették ezt a 2,5 szobás lakást, de ezt is úgy, hogy azt mondták én válasszam ki, mert az én egyetemvárosom. Ez csak egy mák volt, hogy ilyen áron találtam egy 2,5 szobásat. Mert ha csak 1,5 szobás lenne, akkor csak 1 lakótársam lenne, és biztos nem lenne egymás mellett a két szoba, mert az olyat alapból kerültem. De hát én csak jót akartam, mert hogy hosszú távon nekik is jobb lesz, ha kiköltözök, anyuék többért tudják kiadni ezt a nagyobb lakást, mint a 1,5 szobásat.
Persze közölték velem, hogy ebből most is pénzt kell csinálni, ha már nem 1,5 szobás, úgyhogy a mellettem levő 6 nm-es lyukat is ki kell adni ugye. Na azóta utálom ezt az egészet. Alkalmatlan vagyok erre, hogy 2 lakótársam legyen. Ilyen vagyok, ez van. Azelőtt albiban laktam egy aranyos lánnyal, a lakás egyik végében az ő szobája, a másikban az enyém. Soha semmin nem volt vita, és még össze is barátkoztunk.
Ezt a lányt most mellettem nagyon kedvelem. De zavar, hogy egy fal van köztünk és annyi. Mert mintha nem is lenne. Nekem ez sok. A lakás másik végében van a legnagyobb szoba, amit kiadunk a 3. lánynak. Na ő már elmúlt 30, nem is vagyunk jóban csak gyorsan kellett keressek 2 embert, mert a szüleim ezt is határidőre várták el. Tök jó. Akaratom ellenére legyen 2 lakótársam, amit megértek, mert az ő érdekük, hogy anyagi haszon legyen belőle, de így nem nagyon volt választásom, ki jöjjön ide.
A lakásban én vagyok az egyetlen, aki még tanul. Ők el se tudják már képzelni, milyen ez, hogy koncentrálnom kéne, hogy stresszelek, hogy találkozni sincs kedvem velük emiatt, mert nem szeretem, ha más látja, ha nincs jó kedvem.
Ők csak szórakozni meg pihenni járnak haza, de nekem ez a tanulószobám is, szóval lehet mondani, hogy irigy vagyok, mert nekik nincsenek ilyen gondjaik. Diákokat nem hiszem, hogy találnék, mert messze van az egyetemektől ez a hely, olcsóbban meg nem lehet adni annyival, hogy esetleg diáknak meg nekünk is megérje, így is piaci ár alatt van szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!